Online "másság"

"Diegó vagyok, 25 éves, ügyvéd Budapestről. Magas, kék szemű, sötét barna hajú srác,  akit nagyon kedvelnek a lányok." Jött az üzenet és mi izgatottan vártuk a folytatást napköziben ülve a chat.hu előtt. Tucatnyi ablak megnyitva, tucatnyi másnak kiadott személy nevében való kommunikáció töredék. De vajon menő-e még másnak kiadni magad? Erről kérdeztem anyukám, testvérem, és kollégiumi szobatársam.
Egyértelműen megállapíthatom, hogy az átlag magyar tévhitei nagyban beárnyékolják felhasználói tapasztalatait. Anyukám mint nem regisztrált facebook polgár, ráadásul pedagógus, váltig állítja, hogy sosem fog online profilt felépíteni, és online kapcsolatokat teremteni, hiszen sohasem lehet tudni, ki ül a gép másik oldalán. Jelzem, már valótlant állít, hiszen regisztrált Gmail felhasználó De ezek után meg sem mertem neki említeni elrettentés céljából az adathalász programokat, amik információt nyernek ki leveleiből és az alapján jelenik meg az akciós csirkemellfilé reklám egy-egy index nézegetés közben.
Még jó, hogy elrettentésül ugyanezt az érvet hozza fel 13 éves kisöcsémnek, arra a kérdésre, hogy miért nem lehet facebookja. Mivel neki sincs. Csúfolják is rendesen az osztálytársai, mondta kétségbeesetten, amikor megkérdeztem skypon, hogy szerinted anyának igaza van-e.  Persze, tanult ő az iskolában minden okosságot, és többek közt azt is, hogy valóban nem szabad kiadnunk bankkártyánk pin kódját idegeneknek chatrouletten. Sőt azt is, hogy wikipédiáról nem írunk leckét meg kiselőadást, mert oda akárki beírhat név nélkül valótlan állításokat és ezzel összezavarja a gyanútlan általános iskolást. Ennek cáfolására illetve alátámasztására külön bejegyzést tudnék írni.
Visszatérve öcsémhez: mivel gyakorlatilag nincs online személyisége, nem tudja elképzelni, milyen lehet ott ismerkedni, kapcsolatot tartani esetleg vadidegenekkel. Emlékszem nekem ennyi idősen már kutyám, tevém, robotom, ufóm és traktorom volt a virtuális világban, ahol előszeretettel házasítgattam őket vadidegenek lényeivel. Mikor anyu rájött sátánista tettemre, dorgálóan egyből arra figyelmeztetett engem is, mint most, 6 évvel később öcsémet. Tehát tévképzeteit azóta semmi nem tudta lerombolni, ennek okai szerintem abban eredeztethetőek, hogy ő maga nem tudatos, sőt inkább semmilyen felhasználója ezeknek a rendszereknek, így nem tudja azokat reálisan megismerni, megítélni.
A kortárs szobatárs, viszont velük ellentétben tudja, hogy manapság már nem az a menő, ha olyannak adod ki magad, aki valójában szeretnél lenni. "Lejárt lemez"- fogalmaz a lány. Mivel ő rendszeresen játszik online játékokat, elmesélte, sokszor karaktereit saját maga képmására formálja, igyekszik "önmaga" lenni  és ezt feltételezni partnereiről is. Ahogy építi online kapcsolatait, észrevette, hogy sokszor bizony megoszt olyan információkat egy élőben sosem látott baráttal, amiket talán sosem mondott el senkinek egy csésze forró te mellett. Erről azt gondolta, hogy ez egyre veszélyesebb lehet, és itt már nem a megosztott pinkód és cím miatt aggódik rég. Inkább azt tartotta ijesztőnek viselkedésében, hogy így elvesztheti barátait, és egy online barát mégsem ugyanaz, mint az , akit bármikor felhívhat, hogy ugorjon át, ha baj van. Sőt, egy online barát egy kattintással el is tűnhet életünkből, lenyomozhatatlanul. Persze jól gondolja, hogy nincs olyan, hogy valaki teljesen anonim a gép előtt, de ő tudja, hogy egyszerűen nem képes utána nyomozni senki valódi énjének, és talán nem is akar. Hiszen megvan a varázsa annak a cseppnyi kételynek és bizonytalanságnak, amikor online kapcsolatait építi. Amikor azt kérdeztem, hogy Ő hazudott-e már magáról, nevetve azt kérdezte, hogy "ki nem?" . Aztán kinövünk belőle, és rájövünk, hogy semmi baj nem lesz abból, ha saját magunkat adjuk, sőt, így sokkal több önbizalomhoz jutunk, hiszen nem hiába kéretik magukat Diégónak a csajok, azzal a gép előtt ülő, félénk, matematikazseni fiú nem tud sok mindent kezdeni.
Családomra visszatérve, Öcsém karácsonyi ajándéka, pedig egy facebook regisztráció lesz, sőt ha átesünk a felvilágosító szakaszon, talán még anyukámat is sikerül "belevinnem a rosszba". Majd mondom neki, hogy minden rosszban van valami jó, csak ügyesnek kell lenni!