„A digitális állampolgárság a tiéd.”

Az egyre csak növekvő technológiai fejlődéssel egyre többet hallunk a digitális állampolgárság fogalmáról. Már nem elég csak egy országhoz tartozni, ahhoz, hogy valakik legyünk és valahogy boldoguljunk, a digitális világban is meg kell teremtenünk és ki kell használnunk állampolgárságunkat. De mindezek előtt nem ártana tisztázni, hogy mi is az a digitális állampolgárság?!

A videóban szereplő számadatok kiválóan mutatják, hogy az internet felhasználás napról napra, vagy akár óráról órára növekszik, a Föld lakosságának már 30%-a használó. A birtokunkban lévő különböző elektronikus eszközökkel (számítógép, okostelefonok, tabletek, de már televíziók is) bármikor felcsatlakozhatunk a világhálóra, és bekerülhetünk az információ áramba. Ennek következtében a mindennapi élet elválaszthatatlan lett az internettől. Nyilván ennek az éremnek is két oldala van, és a negatív hatásairól jóval többet hallunk. Pedig a digitális állampolgárság nem csak ebből áll. A Z-generáció beleszületett az informatikai világba, a tizenévesek sokkal többet tudnak a különböző számítástechnikai eszközökről. Nekik alapvető és természetes ez a nagyfokú fejlettség. Be kell látnunk tehát, hogy elszakíthatatlanok a digitális világtól, miért ne lehetne akkor a jó kihasználására ösztönözni őket? A videóban is jól láthatjuk, hogy a „szociális média” mindenhol jelen van. A Facebook felhasználók, a napi tweetek és youtubra feltöltött videók száma milliós nagyságrendű. A közzöségi oldalakon megjelenő profilunk vagy a twitterre kiirt üzenetünk pedig akár akarjuk akár nem, meghatározza identitásunkat, főleg a digitális identitásunkat. Nem tudunk 100%-osan elszakadni tőlük, ezért ugyanúgy ahogyan a lakásunkat, kocsinkat riasztóval védjük, ezeket a felületeket is biztonságban kell kezelni. Mivel azonban része a létünknek, fontos, hogy digitális állampolgárságunkkal ugyanolyan erkölcsi normákat kövessünk, mint a való életben. Felelősséget kell vállalnunk posztjainkért, amiket az online társadalom elé tárunk.

De a digitális állampolgárság nem áll meg a „szociális média” határánál és a közösségi oldalaknál. Ott van a munkában, kutatásokban, kereskedelemben és az oktatásban. Támogatja és segíti azokat. Mint pedagógia szakos hallgatónak, az oktatásban való részvételét tartom a legfontosabbnak. Meg lehet és meg kell tanítani a diákokat, hogyan éljenek a digitális lehetőségeikkel, hiszen ezek kihasználásával előttük jóval szélesebb út áll. Be kell állítaniuk az egyensúlyt a valós élet és az internet használata között. A digitális állampolgárság így lesz a tiéd, a miénk, élni kell a lehetőségével.

Hogyan segíthet az internet a tanításban?!

A modern kommunikációs eszközök használata az élet mindennapi velejárójává vált. Az internet adta lehetőségek tárháza kibővült. Egyre népszerűbbek az internetes tanfolyamok is: Legjellemzőbb az idegen nyelvek tanulása számítógép segítségével.
Főleg a fiatal korosztályban terjedt el a rendszeres, napi szintű internet használat. Az internet rengeteg lehetőséget ad a tanulás és tanítás segítésére, hiszen a diákoknak nagyobb motivációt és örömet ad, ha számítógépen oldhatják meg feladataikat. 
Az internetes tanulás előnye, hogy bármikor és bárhonnan elérhető. Saját példámat hozva: A középiskolában gyakran hivatkoztam arra, hogy a hétvégi házifeladatokat azért nem tudtam megoldani, mert elutaztam otthonról. A tankönyveimet, füzeteimet természetesen nem vittem magammal. Ha lett volna lehetőségem online megoldani őket, akkor nem fordult volna elő ilyen szituáció, hiszen az internet segítségével elérhetőek lettek volna.

A közoktatási intézmények elzárkóznak az internetes szolgáltatásoktól, negatív hatást tulajdonítanak nekik. Ez mind csak tévhit, hiszen az internetet számos kiváló lehetőséget biztosít a tanulás és tanítás megkönnyítésére, érdekesebbé tételére.
Az interneten hozzáférhetünk különféle LCMS rendszerekhez (keretrendszerekhez), amelyek ingyenesen, nyílt forráskóddal működnek. Ilyen keretrendszer például a Moodle, amely a kontakt oktatási tevékenységet támogatja. Oktatási célú felhasználásban úgy lehet kihasználni, hogy közösségeket és felületeket hozunk létre. A felületeket különböző információkkal tölthetjük fel, például tananyagokat és segédanyagokat, így a diákok átismételhetik a témaköröket. A felületeket felhasználhatjuk még az otthon elkészített munkát leadására is, amelyekhez határidőket kapcsolhatunk. Ellenőrző teszteket küldhetünk a diákoknak, hogy ellenőrizni tudják tudásukat. Például egy a tanórán leadott anyagból készült tesztet, amit a diákok otthon, átgondolás, elmélyülés után tölthetnek ki. A diákok szívesebben készítik számítógépen a házifeladataikat, mintha kézzel kellene írniuk. Olyan fórumokat hozhatunk létre az oktatással kapcsolatban, ahol a diákok között, illetve a diákok és a tanár között beszélgetés alakulhat ki. Kifejthetik nézeteiket az adott témáról, egyetértésüket és egyetnemértésüket fejezhetik ki, kérdezhetnek, segítséget kérhetnek és hasznos tanácsokat oszthatnak meg egymással.
A felsőoktatásban már régebb óta elterjedtek és hatékonyan működnek ezek keretrendszeret, ilyen az ELTE eLearning rendszere is.
Az interneten olyan online felületekkel is találkozhatunk, amelyek különböző témákra szakosodtak. A Realika főleg természettudományok, még a Geogebra matematikai területekről lát el információval minket.
Az oktatás során keletkezett produktumokat online is tárolhatjuk, erre a célra szolgálnak az ePortfóliók, például a Mahara. Előnye, hogy nem veszik el, hiszen online tárolódik, bárhonnan elérhető és kereshető, valamint újrastruktúrálható.
Az előbb említetteken kívül online tudásbázisok és gyűjtemények is a rendelkezésünkre állnak. Az egyik legismertebb magyar tudásbázis a Sulinet. A Sulinet a tárgyak oktatását segíti. Minőségi tartalmak kerülnek fel az oldalra, amelyeket tanár és diák ingyen használhat. Célja a tanári felkészülés megkönnyítése és a tanulás, tanítás segítése. A tanóra megszervezésében segítségére lehet a tanároknak, például az órai vázlat elkészítésénél, de a diákok a számonkérésre való felkészülésre is használhatják. A kiselőadásokra való felkészülést is megkönnyíti, hiszen pár kattintással minőségi, ellenőrzött és érdekes információkat kapunk. Online profil létrehozásával közösségekhez csatlakozhatunk és kifejezhetjük tetszésünket. A Sulinet nemcsak anyagokat szolgáltat az oktatással kapcsolatban, érdekességek és friss információkat is olvashatunk az oldalon. A következő kutatásra is az oldalon való böngészés közben akadtam rá: Felmérést végeztek, hogy az iskolák hogyan támogatják informatikai eszközökkel a tanulást, a tanítást és a szervezeti működést, valamint, hogy ehhez milyen infrastruktúra áll a rendelkezésükre. Összesen 723 intézmény végezte el az önértékelést.

Az iskolák kategóriánkénti megoszlása 2012-ben a következő:

Az iskolák kategóriánkénti megoszlása 2012-ben a következő:

218 intézményben „megjelent az IKT” (1,00 – 2,49)

251 iskolában „alkalmazzák az IKT-t” (2,50 – 2,99)

207 intézményben „integrálják az IKT-t” (3,00 – 3,49)

47 helyen pedig már „átalakulnak az IKT használatával” (3,50 – 4,00)

A mérés szerint az iskolák átlagos eredménye 2,69, azaz eléri az „alkalmazzák az IKT-t” elnevezésű második szintet. Ez az érték 2011-ben 2,54 volt, vagyis az elmúlt év során hatékonyabban használják az IKT eszközöket az intézményekben.

A felmérés arra is rámutatott, hogy az iskolák még nem élnek a digitális napló és a virtuális tanulási környezet által kínált lehetőségekkel, és általában nincs megoldva semmilyen módon sem a távoli hozzáférés.

Az internet a tévhitekkel ellentétben kiválóan felhasználható az oktatásban, érdemes lenne a pedagógusoknak kihasználni ezeket a lehetőségeket.

Digitális állampolgárságot a gyermekeknek!

Amikor egy gyermek világra jön, automatikusan elnyeri valamely ország állampolgárságát. Állampolgári jogaink és kötelességeink életkorunkkal együtt növekednek, neveltetésünk része a tudatos állampolgárrá válás lehetőségének biztosítása.

A z-generáció gyermekei számára kiemelten fontos lenne ugyanígy biztosítani a tudatos digitális állampolgárrá válás lehetőségét is, hiszen ők már gyakran születésük pillanataiban kapcsolatba kerülnek valamilyen formában a digitális világgal, eszközökkel (mindannyian találkoztunk már “pár perces gyermekem” fotók garmadával, sőt például már rólam is készült “pár napos gyermekem” fénykép még 23 évvel ez előtt).

A most születő gyerekek egyre kisebb korukban kezdik elsajátítani a digitális eszközök, azon belül az Internet használatát. Példaként tudom említeni kedves barátaim három éves kisfiát, aki a fényképező gép használata mellett, ért már például a számítógép bekapcsolásához, az Internet eléréséhez.

Ezen folyamatok ismeretében vajon nem felelősségünk-e, hogy biztosítsuk az új generáció számára a tudatos digitális állampolgárrá válást?

Nagy szükségük lenne a gyermekeknek például a digitális írástudás, a digitális védelem és biztonság megteremtésének képességére. Ahogy a következő videó remekül prezentálja, a kamasz korosztály erőteljesen, aktívan képviselteti magát az interneten, különös tekintettel a közösségi portálokra és ráadásul egyre lejjebb tolódik a kor, amikor a gyerekek online életet kezdenek élni.

A videóban kamaszok mesélnek a gép és Interneten használati szokásaikról. Ebből kiderül, hogy naponta akár több órát is rászánnak például játékokra, közösségi oldalak látogatására, levelezési rendszerek használatára. Valamint mobiltelefonjukon akár tanítási óra közben is használják az Internetet. Habár a gyerekekkel való beszélgetés közben több olyan pont is szóba kerül, ami az internetfüggőség jele lehet, nem állíthatjuk, hogy a gyermekek függők lennének, viszont az biztos, hogy megvan az internetfüggőség kialakulásának kockázata. Ahhoz hogy ez ne alakulhasson ki nem jelent megoldást a gyerkek eltiltása az internetezéstől (ami nem is kivitelezhető), már csak a sok pozitívum miatt sem, amikről a riportban is hallhatunk. Az egyik fiú például hírportált olvas, egy másik angol tudását tökéletesítette, miközben egy internetes játékot használt és a gyerekek barátaikkal is nagyon könnyen tudják tartani a kapcsolatot az interneten keresztül. Viszont mindenképp szükséges a fiatalok megtanítása az Internet tudatos használatára, hogy be tudják osztani az idejüket, meg tudják találni a hiteles és a számukra szükséges információkat, átlássanak a szitán, ha manipulatív tartalmakkal találkoznak és megfelelő védelemmel lássák el adataikat. A videóból megtudhatjuk, hogy a tanárok sokszor ellenőrzik már a diákjaik facebook adatlapján megjelenő tartalmakat, videókat, bejegyzéseket, de ez csak egy bizonyos fokig és csak rövid távon alkalmas és nem túl szerencsés módszer véleményem szerint. A gyerekek belső igényét kell felébreszteni a tudatos Internet használatra. A riportban előkerül még a cybermobbing problémaköre is.

A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat által a Biztonságos Internet Napja alkalmából készített riport leírásában a következőket olvashatjuk: “25 európai ország nethasználó gyerekei közül a magyaroknak van a legtöbb ismerőse valamelyik közösségi oldalon: 45 százalékuk 100-nál is több visszaigazolt kapcsolattal rendelkezik, miközben az uniós átlag mindössze 29 százalék. A magyar netező gyerekek amúgy is átlagon felüli online közösségi aktivitást mutatnak: kétharmaduknak van saját profilja valamelyik közösségi oldalon, és minden második rendelkezik mindenki által elérhető, publikus profillal. Ez az arány a legmagasabb a vizsgált országok körében. A digitális írástudás tekintetében sereghajtók vagyunk.” Az utolsó mondat nagy figyelmet kíván: “A digitális írástudás tekintetében sereghajtók vagyunk.”, pedig a magyarországi gyerekek élen járnak a Internet használatában. Az iskolai oktatásban tehát sürgősen helyet kéne kapnia a tudatosságra való nevelésnek többek között a digitális eszközök, főként az internet használatának területén.

Mi a szösz? Digitális állampolgárság?

 Azért választottam ezt a videót elsősorban, mert tetszik a digitális állampolgárságról alkotott pozitív képe. Nem a negatív oldalait hangsúlyozza ki, mint általában a környezetünkben élő emberek, akik vagy nem mondanak véleményt  vagy csak negatív dolgokat hangsúlyoznak ki a témában. Másodsorban pedig oktatási témájú. Persze az sem elhanyagolandó, hogy az úr érthetően beszél angolul.

Ez a videó a www.fosi.org reklámozására, bemutatására készült. Számomra megnyerő volt, hogy nemcsak a rossz dolgoktól próbálják megvédeni a gyerekeket az internethasználatkor, hanem lehetőséget nyújtanak nekik, hogy megtanulják, hogyan lehet jó dolgokra és a lehető legjobban felhasználni. Példaként egy iskolai projektet hoz fel, amiben egymásnak külföldi diákok működhetnek együtt. Arra szeretnék a gyerekeket megtanítani, hogy lássák meg a lehetőségeket az internetben. Azt szeretnék, hogy a jövőben a gyerekek megtalálják az egészséges egyensúlyt a digitális profiljuk és a valóélet között. Számukra ezt jelenti a digitális állampolgárság.

Nem fektetnek akkor a hangsúlyt Mike Ribble kilenc támpontjára(teljes elektronikus részvétel, elektronikus eladás és vásárlás, elektronikus információcsere, digitális írástudás, digitális etikett ismerete és betartása, digitális jogszabályok ismerete és betartása, digitális szabadság és digitális jogok, digitális egészség, digitális védelem és biztonság), bár nem mondhatnánk azt sem, hogy elveti őket. Egészen egyszerűen a gyermek szemszögéből nézi az internetet. Tisztában vannak vele mi az, ami egy gyermek számára csábító és taszító lehet, és ennek függvényében dolgozták ki módszereiket az általuk kitűzött cél elérésében. Úgy gondolom, hogy az Y, de főleg a Z-generáció szülöttjeinek van szüksége a digitális állampolgárrá nevelésre. A Z-generáció a legfiatalabb, nem találtam a www.fosi.org -on semmi rájuk vonatkozó momentumot. Pedig fontos lenne a digitális bennszülöttek megfelelő tanítása a megfelelő internethasználatra.

Mindent egybevéve szimpatikus oldal. Ha pedagógusként fogok dolgozni, támaszkodni fogok az oldal nyújtotta lehetőségekre.( Pl.: konferenciákra)

Navigálás az infósztrádán- Jogosítvánnyal vagy jogosítvány nélkül?

Mint ahogyan a szabályos és veszélytelen vezetéshez is szükséges az, hogy az ember megszerezze a jogosítványát, az infósztrádán való "közlekedéshez" is elengedhetetlen, hogy mint a digitális világ állampolgárai birtokában legyünk a megfelelő képességeknek és viselkedésnek, azaz "jogosítványnak".
Annak érdekében, hogy elkerüljük a "digitális baleseteket", meg kell tanulnunk és tanítanunk az online térben való viselkedés szabályait.  Ebben az újszerű és rohamosan fejlődővilágban, sokan elveszettnek tűnhetnek,és az megfelelő etikai viselkedés mikéntjében a nagy többség a mai napig bizonytalan. Ezért is fontos tehát, hogy biztos alapokat rakjunk le, és ezeket a következő generációknak is átadjuk.
Ebben a témában találtam egy videót:

Az online környezet és a különböző technikai újítások megjelenésével, be kell illeszkednünk egy teljesen új helyzetbe, amiről eddig még nem voltak tapasztalatok. A technológia igen elterjedt, mostanra már életünk szerves részévé vált, pont ezért elkerülhetetlen használata. A mostani generáció már beleszületett ebbe ugyan, de nekik is kell az útmutató, a "világítótorony", hogy merre tartsanak.Ezért is kiemelt fontosságú szerintem a digitális állampolgárság aspektusainak oktatása.
Míg az online tér megszámlálhatatlanul sok új lehetőséget ad számunkra,figyelembe kell vennünk, hogy a megfelelő tudás nélkül, komolyabb problémáink is lehetnek.Ilyen például: a cybermobbing jelensége, ami egy meggondolatlan hozzászólás, vagy megosztás következtében is beindulhat, vagy a jelszavak felelőtlen kezelése, illetve nem megfelelő jelszavak használata.Tehát itt van a felelősség, a felelős felhasználói attitűd kritériuma. Ilyenkor jobb, ha elgondolkodunk: " Valóban odafigyeltem ezekre a dolgokra? "
Sokszor az a válasz, hogy nem. Pedig mindnyájan a részei vagyunk ennek a globális közösségnek, s mint olyan folyamatos kölcsönhatásban vagyunk vele. Mi alakítjuk a tartalmakat és az információkat, alkotunk,esetleg alkotásainkkal kereskedünk.

A felelősségen kívül ismernünk kell jogainkat és kötelességeinket is a digitális világban. Hiszen, ha belegondolunk egy társadalom se működne, ha nem lennének meg a békés együttéléshez való szabályaink.
Akármennyire is szabadnak érezzük magunkat ebben a világban, ahol előítéletek nélkül akár, önmagunk lehetünk és kifejezhetjük egyéniségünket, mindig tudnunk kell a korlátokat, azt hogy mit tehetünk meg, és mit nem.
A digitális írástudás szintén egy említésre méltó  kritérium, ha digitális állampolgárságról beszélünk. Ennek oktatása a mai korban alapvető fontosságú. Az információs műveltség segíti a felhasználót az értékes és értéktelen információk kiszűrésében, abban hogy ezeket egyáltalán hol és hogyan keresse, ha megtalálta, annak képessége, hogy fel tudja használni, és újat alkothasson. Mint, ahogy már említettem egyik legnagyobb értéke és legnagyobb nehézsége az online térnek az, hogy bárki, bárhonnan létrehozhat újdonságokat, bővítheti tudását, vagy esetleg kikapcsolódhat.
Egy másik aspektusa a digitális állampolgárságnak a kommunikáció. Online fenntarthatjuk ugyan a kapcsolatot azon ismerőseinkkel, akikkel naponta találkozunk, de az igazi értelme az lenne a dolognak, ha olyanokkal tudnánk kapcsolatot létesíteni, akik nincsenek közvetlen környezetünkben. Ezzel akár egy teljesen más kultúrát is megismerhetünk, munka kapcsolatokat alakíthatunk ki, ahol akár egy hatékony közreműködés is létrejöhet úgy, hogy a két fél még offline sose találkozott, és lehet, hogy nem is fog.
Én személy szerint, az utóbbi években folyamatos kapcsolatot tartok fenn több külföldi (esetemben túlnyomórészt Japán) emberrel, akik az idegen nyelvek gyakorlásában nekem sokat segítettek és bizonyos szinten egyfajta "kultúrális csere" folyamatot végzünk. 
Összegezve tehát, mint ahogyan megtanulunk írni, olvasni és számolni, úgy meg kell tanulnunk a digitális állampolgárság mikéntjét is, hogy hasznos, hatékony és tevékeny felhasználói legyünk az online térnek, és gazdagíthassuk azt. 

 

 

Függőség

   Mielőtt kijelentenénk valakiről, hogy internet vagy számítógép függő, előbb meg kell vizsgálnunk az életkörülményeit. Nem mindegy, hogy egy családjától távol élő fiatalról van szó, vagy éppen egy családos emberről. Azt is figyelembe kell venni, hogy mennyire kötődik valaki munkájához a számítógép használat, illetve van-e, más lehetősége a szeretteivel való kapcsolattartásra. Mint minden szenvedélybetegségnek a számítógép- és internet függőségnek is fontos kritériuma, hogy az egyén mennyire tudja kontrollálni tevékenységét, illetve mennyi időt fordít ezen tevékenységeire, és ez milyen hátrányokkal jár az élet más területein. A szakirodalom szerint a számítógép előtt töltött idő, amely nem munkavégzés céljából történik, kritikus időtartama napi 3 óra. De lássuk, hogy mit mondanak a laikusok.

   Megkérdeztem egy 20 éves lányt, Lillát, hogy szerinte mi a függőség. Válasza az volt, hogy „Amikor egy ember annyira kíván valamit, hogy nem tud nélküle élni. Nem tudsz meglenni nélküle, annyira vágysz rá, hogy nem bírod ki, hogy ne használd.”

- És mégis mi van akkor, ha valaki mégse jut hozzá, ahhoz, amire vágyik? Elvonási tűneteket produkál?

- Igen.

- És mik ezek?

- Az illető ideges lesz, feszült és tör-zúz.

Arra a kérdésemre, hogy vajon heti/napi hány órát kell valakinek a gép előtt eltölteni, hogy függőnek nevezhessük, Lilla azt válaszolta, hogy ez nem az idő függvénye, hiszen van, hogy valakinek a munkájához is szüksége van a gépre, mint ahogy neki is; főnökeivel leginkább emailben tartják a kapcsolatot. Ezen kívül az internet egyes funkciói nélkül (google maps, skype) „létezni se tudna”.

- Lilla, a fent megbeszéltek alapján, te facbook függőnek tartod magad?

- Nem –vágja rá határozottan. De itt mindenképpen fontosnak tartom megjegyezni, hogy a beszélgetésünk során a laptopja végig az ölében volt, és a facebookon tevékenykedett. Állítása szerint átlagosan napi 2 órát tölt a közösségi portálon. Ellenben telefonfüggőnek tartja magát, hiszen ez az az elsődleges csatorna, ahol a szüleivel, családjával tarja a kapcsolatot. Kiborul, ha nem tud elérni valakit, vagy ha őt nem tudják elérni.

Mélyebben beleásva magunkat a témába eljutottunk a játékfüggőséghez.

- Szerintem az a játékfüggő, - mondja Lilla – aki napi szinten játszik, de ha offline tevékenységet folytat, akkor is csak a játékon jár az esze, azon gondolkodik, hogy milyen lenne most játszani. Ha hosszabb ideig nem játszhat (ami az ő esetükben lehet, hogy csak egy nap kihagyás), akkor ideges lesz, nem tud az iskolában / munkahelyen figyelni. Mindene a virtuális világ körül forog. Rosszabb esetben az egészsége és baráti kapcsolatai rovására is mehet a sok játék, sőt a végső függőség az, amikor a „wc-t is odaviszi a géphez”.

Lilla mesélt egy ismerőséről, egy 24 éves fiúról, aki olyan mértékben előtérbe helyezte függőségét, hogy bár tudta, hogy ha folytatja tevékenységét, azzal elveszít valakit, mégis folytatta. Lilla eleinte segíteni próbált, de amikor nem látott kiutat feladta. Azóta megszakadt a kapcsolat közte és ismerőse között.

Végül annyit fűzött még a témához, hogy „rosszul van” a fotózási mániától és a magamutogatástól, és attól, hogy fiatalok milliónak csak arról szól az élete, hogy facebookra feltöltse képeit, amiket mások likeolhatnak, és csakis ehhez mérik magukat és népszerűségi indexüket. Amit még igazán rossz szokásnak tart, az a check in. Udvariatlannak tartja, amikor egy társaságban mindenki a telefonját nyomkodja, és amúgy sem kíváncsi rá, hogy ki, mikor, és hol jár.

   Második interjúalanyom a 25 éves Norbert volt. Nála a kulcs fogalom szintén nem a gép előtt eltöltött idő volt, hanem a rendszeresség. Szerinte nem attól függő valaki, mert elhanyagolja az emberi kapcsolatait, hanem mert egyszerűen képtelen leállni. Az elvonási tünetek közé sorolta a koncentráció hiányát, hiszen egy függőnek egész nap csak azon jár az esze, hogy mikor kerülhet újra függőségének tárgya közelébe. Így nem tud koncentrálni, hogy ellássa napi kötelezettségeit.

Norbert véleménye szerint a függőség az esetek többségében nem rossz, nem negatív. A fogyasztás mennyisége a probléma.

- Vegyünk egy példát – mondja Norbi – az emberi szervezet is függ a víztől, valamennyi szükséges az életben maradáshoz, de ezt is el lehet túlozni. Vagy gondoljunk a „könyv függőségre”! Ha valaki sokat olvas, az bezzeg nem „gáz” …

   Végül az X-generáció egyik tagját, a 46 éves Viktóriát faggattam a függőség témakörben. Bár Viktória fiatal felnőttként találkozhatott először a számítógépes és internetes kultúrával, mégis – állítása szerint – tudatosan elzárkózik ezek elől. Sőt, azt sem nézi jó szemmel, ha gyerekei a számítógép előtt ülnek. Bár a 16 éves fiát már nem tudja kontrollálni, de a 12 éves lányának nem engedi, hogy létrehozzon magának pl. egy facebook profilt, és az internet is csak tanulási céllal használhatja. Azzal érvel, hogy lánya még túl fiatal ahhoz, hogy belevesse magát az internet szennyébe, és szerinte önértékelési problémákat okoznának neki az ott látottak. Illetve félti lányát az internetet használó perverzektől és pedofiloktól.

Digitális állampolgárság (oktatási környezetben)

Kedves kis irományom és a témában való elmerülés megkezdése előtt szeretném beágyazni ezt a videót a digitális állampolgárság fogalmához kapcsolódóan:

http://www.youtube.com/watch?v=e0I13tKrxcA

Választásom egészen egyszerűen azért erre a rövidke kis videóra esett, mert ezt találtam  a legszimpatikusabbnak, informatívnak és lényegretörőnek. Most, hogy így ezt tisztáztuk, belecsapnék a lecsóba.:) Tehát mit is tekintünk digitális állampolgárságnak? Itt összesen 9 elemet szokás kiemelni. Az első a digitális hozzáférés. Minden állampolgárnak hozzáférése van a digitális technológiákhoz, illetve felelőssége, hogy mások hozzáférését ne akadályozza. A második pont a digitális kommunikáció, mely minden felhasználónak jogosultságot ad a szabad elektronikus kommunikációhoz, azonban felelősek is vagyunk azért, hogy az információcsere hol, mikor és milyen formában történik. A harmadik elem a digitális etikett. Minden állampolgár felelős viselkedéséért és tiszteli a többi állampolgárt valamint tudatosan, nem kártékonyan használja a digitális technológiákat. A következő lépés a digitális tudás, mely szerint minden állampolgárnak jogában áll tudni, és megtanulni a digitális eszközök, technológiák megfelelő használatát és minden egyén felelős, hogy ezeket így is használja a megfelelő helyen és időpontban. A digitális kereskedelem mindenki számára biztosítja az on-line vásárlás és értékesítés lehetőségét, azonban saját felelősségünk, hogy ez ilyen transzferek lebonyolítása előtt megbizonyosodjunk a termék, internetes oldal hitelességéről. A digitális jogok és felelősség minden állampolgárra vonatkozik. Mindenki szabadon készíthet és használhat digitális tartalmakat. És végül, de nem utolsó sorban a digitális egészség és közérzet mely minden állampolgártól megköveteli, hogy fizikailag és érzelmileg is egészségesen tartsa magát.

Napjainkban már minden egyén, aki használja az internetet szerzői jog tulajdonosnak tekinthető. Ha a pedagógiai és a digitális állampolgárság viszonyát vizsgálgatjuk, illetve azt, hogy egy pedagógus hogyan tudja diákjait az egészséges digitális állampolgárság útjára terelni, akkor először is azt kell megvizsgálnunk, hogy maga a pedagógus egy jó, etikus viselkedésmintát modellez-e. Ahogy a videóban is elhangzik: A feladat nem  a gyermekek megvédése az internettől, hanem hogy képessé tegyük őket arra, hogy a lehetőségeket a digitális világban megfelelően használják fel. Segítsünk nekik, hogy megtanulják a megfelelő módszereket a megfelelő és megbízható információszerzéshez. És motiváljuk őket egy világméretű együttműködésre, összefogásra a digitális állampolgárság adta lehetőségek kihasználásával. Természetesen fontos, hogy tartsák a megfelelő  egyensúlyt a fizikai világban is!

Az információs sztráda szabályai

avagy a leállósáv használata vész esetén kötelező

 

 

Ahogy egy újdonsült 17 éves gyereknek fontos, hogy megszerezze gépjárművezetői jogosítványát ugyanannyira szükségszerű, hogy minél korábban tisztába legyenek a digitális világ adta eszközök és az internet használatával. Az információk közötti biztonságos száguldozáshoz elengedhetetlen, hogy a jelen x-y-z generációit és a jövő gyermekeit az on-line lét vezetéséhez szükséges tudásokkal felruházzuk. Horward Gardner a Harvard Egyetem pszichológus professzora öt alapvető etikai szabályt (Ethicla issues) emel ki, ami elengedhetetlen a digitális állampolgársággal (Digital citizenship) rendelkezők számára:

• Digitális Identitás (Digital Identity)
• Digitális Magánélet (Digital Privacy)
• Digitális Tulajdon (Digital Ownership)
• Digitális Szavahihetőség (Digital Trustworthiness)
• Digitális Részvétel (Digital Participation)

Ahogy a hétköznapi off-line életünk szabályairól is tanulunk, illetve oktatnak minket a közoktatásban, úgy fontos eleme kellene, hogy legyen ezen elemek ismeretének elsajátítása is. Ez a rövid videó betekintést enged nekünk egy ilyen fajta oktatási környezetbe. Látszik, hogy a diákok örömmel osztják meg tapasztalataikat az on-line létükről. Ezzel kapcsolatosan lehet velük szituációs játékokat, és egyéb feladatokat végezni. Ezek a szituációs játékok segítenek a fiataloknak megértetni, miért fontos, hogy tisztában legyenek digitális jogaikról, és az eEtikettről. 

Ki kell térni arra, hogy hogyan is alkalmazzák a fiatalok a közösségi oldalakat. Sok esetben találkozhatunk olyan kamasszal, aki túl sok tartalmat, illetve információt oszt meg magáról, olyanokat is, ami digitális érzékenységünket sértheti. Az ilyen tartalmakat a Magánélet (privacy), illetve a Szavahihetőség (Trustworthiness) körének megsértésébe lehet sorolni, ugyanis ezek a tartalmak nem mindig tükrözik a valóságot. Szóval minden fiatalnak tudom ajánlani, hogy figyeljen oda, hogy Facebook profiljából nehogy Fakebook profil váljék, így megmaradhat jogosítványuk az on-line autópályán. 

A digitális etikai gondolkodás hiánya szokott fellépni, mikor személyek bizonyos már létező tartalmakat saját szellemi termékükként hoznak on-line világra. Ezek a problémák a Tulajdon (ownership) megsértésének köréhez kapcsolódik. Több ilyen helyzettel is találkozhattunk már, ahol más on-line személyek azon tartalmakat, amiket feltöltünk felhasználják, ne adj isten visszaélnek vele. Erre egy jó példa a "OneDirectionStories" blog egyik bejegyzése. 

Úgy gondolom, hogy a Digitális Részvétellel (Parcipitation) és Indentitással (Identity) eddigi tanulmányaink alapján sok esetben találkoztunk, és részletesen beszéltünk róla órákon is. Természetesen fontos megemlíteni, hogy az on-line lét új fajta hozzáállást vonz maga után, amit ha nem teljesen értünk, és enélkül akarunk a XXI. században élni, akkor "digitalizált farönknek" tűnhetünk majd más interneten szörföző személyek számára. 

Összegezve 
A digitális állampolgárság olyan jogosítvány, amely tulajdonosa rendelkezik az alapvető internetes hozzáállással, eTudatos és digitális identitása is a helyén áll. Viszont az egészséges digitális élethez fontos néha egy kis időre megállnunk, felfrissülnünk, venni egy jó forró fürdőt, és elkerülni minden digitális ingert, nehogy a végén "besokkaljunk" a "digitalovershare" nyomása alatt!