Geocaching tanórán kívüli alkalmazása, mint a nevelési-oktatási folyamat támogatása

Pár héttel ez előtt egy egyetemi kurzuson a geolokáció témakörén belül lehetőségem nyílt a Geocaching alapelveivel, funkcióival megismerkedni és, hogy őszinte legyek borzasztóan felkeltette az érdeklődésemet. 

Először is szeretném röviden bemutatni ezt a portált. A geocaching szabadidős tevékenység, természetbarát játék, amely a kincskeresés ősi szenvedélyére alapozva egyesíti a modern technikát a természetjárással, a turizmussal és az ismeretterjesztéssel. 2000 májusában indult, ekkor rejtette el Dave Ulmer az első ládát az Egyesült Államokban. Maga a játék mintegy 150 éves múltra tekint vissza, ekkor még csak a földrajzilag nevezetes pontokról szóló írásbeli közlésekre hagyatkoztak a játékosok. A geocaching ettől az alapjátéktól a GPS eszköz intenzív használatában különbözik, ugyanis az elrejtett ládát a nyilvánosságra hozott földrajzi koordinátái alapján GPS eszközzel lehet a legkönnyebben megközelíteni. A GPS eszköz azonban nem feltétlenül szükséges a játékhoz, hagyományos térképpel is lehet eredményesen játszani. A játékot ma már a világszerte művelik. Itthon 2001-ben helyezték el az első ládát; számuk 2011 júliusára elérte a 3000-et.

 

A geocaching játékban már kellő jártassággal rendelkező személyek egy valamilyen szempontbó érdekesnek tartott helyszínen, vagy annak közelében elrejtenek egy ládát (ez a geoláda), melynek helyét GPS vevőkészülék segítségével bemérik, majd a koordinátáit - a helyszín leírásával együtt - közzéteszik a játék internetes oldalán. A játék többi résztvevője a koordináták alapján ezt a rejtekhelyet keresi meg, feljegyzi a ládában található jelszót, amelynek segítségével rögzítheti a megtalálás tényét a honlapon. A bejelentkezéskor mindenki közkinccsé teheti a keresés közben szerzett személyes tapasztalatait, valamint a helyszínnel kapcsolatos ismereteit, és az ott készített fotóit is; ezáltal a honlap az évek során egy hatalmas, több ezer ember által szerkesztett, folyamatosan bővülő online útikönyvvé válik, ahol érdekességek sokasága lelhető fel a föld természeti és kulturális értékeiről.

Mivel pedagógia szakon tanulok, feladatom, hogy megtanuljam azokat a technikákat, melyeket majd munkám során hasznosítani tudok. Fontos és kiemelendő tulajdonságnak tekintem, hogy a Geocaching egy online portál, ami egy izgalmakkal, újdonságokkal teli offline tevékenységet támogat. Ebből kifolyólag, könnyen alkalmazható tanórán kívüli tevékenységként, illetve a nevelési-oktatási folyamat támogatását is szorgalmazza.

Nézzük csak meg közelebbről e tevékenység előnyeit! Egy osztályon belül geocaching szakköröket tarthatunk. A közös, kooperatív tevékenységek számos képességet fejlesztenek. Azon kívül, hogy zárt osztályteremből kikerülve a szabadban tölthetik idejüket és megismerkedhetnek a természettel a gyerekek egy izgalmas, közösségi élményben lehet részük. Felfedezhetnek egy új technológiát, melynek segítségével egymáshoz és tanítóikhoz is közelebb kerülhetnek. A tanulási környezet nyitottá, érdekesebbé és ösztönzőbbé válik. Különböző szerepeket (pl.: ládafelelős) oszthatunk ki a csoportokon belül segítve ezzel a gyorsaságot, hatékonyságot. Ha ügyesek vagyunk a tanórák anyagát is beépíthetjük. Történelmi, kulturális és földrajzi ismeretek átadására is használhatunk egy ilyen kiruccanást. Ez azért lehet fontos, mert egy ilyen közösségi tevékenység alatt elsajátított tudás sokkal jobban megragad a tanulók emlékezetében, mint a négy fal között tartott, olykor unalmas és szürke tanórák anyaga. Egy kirándulás után a tanulók otthon megoszthatják élményeiket és családjukkal is kipróbálhatják a geocaching izgalommal teli élményét.

Véleményem szerint a több mint 10 éve Magyarországon is létező geocaching, nincs megfelelően kihasználva a mai modern és hihetetlenül gyorsan változó oktatási-nevelési környezetben. Mindenki számára ajánlanám, de legfőképpen, azoknak a pedagógusoknak, szülőknek, akik próbálják tanulóikat, gyermekeiket egy sokkal természetközelibb, környezettudatos, nyitott életmódra nevelni.

Julianus barát azt csiripelte, hogy jönnek a tatárok - avagy a twitter töri órán

Sokszor láthattunk már híres, történelmi személyeket fiktív facebook profiljukról posztolni. Rómeó bonyolult kapcsolatban volt, Ádám becsekkolt a paradicsomban, Hófehérke almát vett, Hitler pedig Sztálinnal veszekedett a világ meghódítása kapcsán. Napunkat intellektuálisan felpezsdíti egy-egy ilyen neten keringő fotomanipulált megnyilvánulás, de miért ne lehetne bevonni az oktatásba az eredetileg viccnek szánt, de annál inkább kreatív módon megjelenített szösszeneteket.

Az új évezred pereg, az Y generáció nő fel, a tanárok pedig tehetetlenül állnak, ha a gyerek nem tud azonosulni az 50 éve jól bevált oktatási módszerekkel. Sajnos sok évnek kell még eltelnie, mire a klikk korszak gyerekei tartják majd az órákat, és tanítják az egyre fiatalabb internet felhasználókat olvasni, számolni, törizni, és nyelveket tanulni. A közoktatás tanári kara egyre idősödik, a fiatalok térnyerése magában nem elég ahhoz, hogy lendületes legyen egy óra. Sőt, egy világgal együtt fejlődő, lifelong learning hitet valló ötvenes pedagógus sokkal jobb órákat is tudna tartani a digitáblánál, mint egy kezdő, zavarban lévő tanárnéni. Szóval a modern technika felhasználásának aránya elméletben nem függ a tanári szoba átlagéletkorától. Na, de kanyarodjunk vissza Kolombusz Kristófhoz!

A mindennapi életbe könnyebben belecsempészhető, ilyen szempontból felhasználóbarátabb valamilyen mikroblog, mint a fenti facebook. Az osztály többsége már hallott a twitterről, vagy vezet is profilt, tehát célszerű ötleteink megvalósításához a twittert alkalmazni segítségül. Nincs több dolgunk, mint a fenti elvetemült módszert rávetíteni a töri, magyar vagy akármilyen másik órára. Történelem iránti imádatomból fakadóan rögtön az jutott eszembe, mi lenne, ha a témakör tanulásának folyamata alatt vezetnének a gyerekek egy-egy személy nevében twittert. Így aki eddig nem érzett motivációt regisztrálni az oldalra, először nem is "saját magát adva"  lesz twitter használó, hanem bátran ismerkedhet a cyber térrel Micimackóként, vagy Napóleonként egyaránt. Minden celebnek meglenne a felelőse, aki évszámok, események, képek segítségével, ezek megosztásával segítené a többiek és legfőképp saját tanulását.Kronológiai sorrendben ismerhetnénk meg életüket, elképzelt mindennapjaikat. Így konstruktivista módon a tudás nem közvetítődik, hanem saját tapasztalataira építve kialakul a gyerekben. Ha elég energiát fektetünk ebbe, higgyük el, előbb utóbb a diákok maguktól, nem utasításra fogják kirobbantani a száz éves háborút, vagy alapítják meg az antantot. Jó lesz nézni, ahogy egyre kreatívabb és humorosabb módon sajátítják el az eseményeket alakító tényezőket. Fontos, hogy szem előtt tartsuk őket, segítsünk nekik, és koordináljuk őket, megfelelő teret hagyva a kibontakozásra. Ezt csak aktív twitter felhasználóvá válásunk árán tehetjük meg. 

Persze más tantárgyak is kompatibilisek a twitterrel. Pedagógus függő a felhasználás területe, az alap löket elég ahhoz, hogy fantáziánk szárnyaljon. Sőt, oktatásszervezési problémákat is megoldhatunk blogolás közben. Tarthatjuk a kapcsolatot diákjainkkal, de úgy érzem ez egy másik gondolatfuttatást indítana el bennem igénylevén egy teljes bejegyzést. 

A 21. század oktatási módszereinek lényege talán maga a kreativitás,m egyénre szabottság és nyitottság. Nem szabad elzárkóznunk az újdonságok elől, mondván ami nincs bejáratva, úgysem működik. Valójában amíg nem próbáltunk ki valamit, nem ítélkezhetünk. És be kell látnunk új fajta gyerekeket újfajtán kell tanítani, újfajta dolgokra.