Függőség

   Mielőtt kijelentenénk valakiről, hogy internet vagy számítógép függő, előbb meg kell vizsgálnunk az életkörülményeit. Nem mindegy, hogy egy családjától távol élő fiatalról van szó, vagy éppen egy családos emberről. Azt is figyelembe kell venni, hogy mennyire kötődik valaki munkájához a számítógép használat, illetve van-e, más lehetősége a szeretteivel való kapcsolattartásra. Mint minden szenvedélybetegségnek a számítógép- és internet függőségnek is fontos kritériuma, hogy az egyén mennyire tudja kontrollálni tevékenységét, illetve mennyi időt fordít ezen tevékenységeire, és ez milyen hátrányokkal jár az élet más területein. A szakirodalom szerint a számítógép előtt töltött idő, amely nem munkavégzés céljából történik, kritikus időtartama napi 3 óra. De lássuk, hogy mit mondanak a laikusok.

   Megkérdeztem egy 20 éves lányt, Lillát, hogy szerinte mi a függőség. Válasza az volt, hogy „Amikor egy ember annyira kíván valamit, hogy nem tud nélküle élni. Nem tudsz meglenni nélküle, annyira vágysz rá, hogy nem bírod ki, hogy ne használd.”

- És mégis mi van akkor, ha valaki mégse jut hozzá, ahhoz, amire vágyik? Elvonási tűneteket produkál?

- Igen.

- És mik ezek?

- Az illető ideges lesz, feszült és tör-zúz.

Arra a kérdésemre, hogy vajon heti/napi hány órát kell valakinek a gép előtt eltölteni, hogy függőnek nevezhessük, Lilla azt válaszolta, hogy ez nem az idő függvénye, hiszen van, hogy valakinek a munkájához is szüksége van a gépre, mint ahogy neki is; főnökeivel leginkább emailben tartják a kapcsolatot. Ezen kívül az internet egyes funkciói nélkül (google maps, skype) „létezni se tudna”.

- Lilla, a fent megbeszéltek alapján, te facbook függőnek tartod magad?

- Nem –vágja rá határozottan. De itt mindenképpen fontosnak tartom megjegyezni, hogy a beszélgetésünk során a laptopja végig az ölében volt, és a facebookon tevékenykedett. Állítása szerint átlagosan napi 2 órát tölt a közösségi portálon. Ellenben telefonfüggőnek tartja magát, hiszen ez az az elsődleges csatorna, ahol a szüleivel, családjával tarja a kapcsolatot. Kiborul, ha nem tud elérni valakit, vagy ha őt nem tudják elérni.

Mélyebben beleásva magunkat a témába eljutottunk a játékfüggőséghez.

- Szerintem az a játékfüggő, - mondja Lilla – aki napi szinten játszik, de ha offline tevékenységet folytat, akkor is csak a játékon jár az esze, azon gondolkodik, hogy milyen lenne most játszani. Ha hosszabb ideig nem játszhat (ami az ő esetükben lehet, hogy csak egy nap kihagyás), akkor ideges lesz, nem tud az iskolában / munkahelyen figyelni. Mindene a virtuális világ körül forog. Rosszabb esetben az egészsége és baráti kapcsolatai rovására is mehet a sok játék, sőt a végső függőség az, amikor a „wc-t is odaviszi a géphez”.

Lilla mesélt egy ismerőséről, egy 24 éves fiúról, aki olyan mértékben előtérbe helyezte függőségét, hogy bár tudta, hogy ha folytatja tevékenységét, azzal elveszít valakit, mégis folytatta. Lilla eleinte segíteni próbált, de amikor nem látott kiutat feladta. Azóta megszakadt a kapcsolat közte és ismerőse között.

Végül annyit fűzött még a témához, hogy „rosszul van” a fotózási mániától és a magamutogatástól, és attól, hogy fiatalok milliónak csak arról szól az élete, hogy facebookra feltöltse képeit, amiket mások likeolhatnak, és csakis ehhez mérik magukat és népszerűségi indexüket. Amit még igazán rossz szokásnak tart, az a check in. Udvariatlannak tartja, amikor egy társaságban mindenki a telefonját nyomkodja, és amúgy sem kíváncsi rá, hogy ki, mikor, és hol jár.

   Második interjúalanyom a 25 éves Norbert volt. Nála a kulcs fogalom szintén nem a gép előtt eltöltött idő volt, hanem a rendszeresség. Szerinte nem attól függő valaki, mert elhanyagolja az emberi kapcsolatait, hanem mert egyszerűen képtelen leállni. Az elvonási tünetek közé sorolta a koncentráció hiányát, hiszen egy függőnek egész nap csak azon jár az esze, hogy mikor kerülhet újra függőségének tárgya közelébe. Így nem tud koncentrálni, hogy ellássa napi kötelezettségeit.

Norbert véleménye szerint a függőség az esetek többségében nem rossz, nem negatív. A fogyasztás mennyisége a probléma.

- Vegyünk egy példát – mondja Norbi – az emberi szervezet is függ a víztől, valamennyi szükséges az életben maradáshoz, de ezt is el lehet túlozni. Vagy gondoljunk a „könyv függőségre”! Ha valaki sokat olvas, az bezzeg nem „gáz” …

   Végül az X-generáció egyik tagját, a 46 éves Viktóriát faggattam a függőség témakörben. Bár Viktória fiatal felnőttként találkozhatott először a számítógépes és internetes kultúrával, mégis – állítása szerint – tudatosan elzárkózik ezek elől. Sőt, azt sem nézi jó szemmel, ha gyerekei a számítógép előtt ülnek. Bár a 16 éves fiát már nem tudja kontrollálni, de a 12 éves lányának nem engedi, hogy létrehozzon magának pl. egy facebook profilt, és az internet is csak tanulási céllal használhatja. Azzal érvel, hogy lánya még túl fiatal ahhoz, hogy belevesse magát az internet szennyébe, és szerinte önértékelési problémákat okoznának neki az ott látottak. Illetve félti lányát az internetet használó perverzektől és pedofiloktól.