Túrázás. Kaland. Felfedezés. Látnivalók. Izgalom. Kincsek. GPS.

A cím csak egy valamit takarhat, ez pedig nem más, mint a geocaching! Miről is szokott szólni egy tanulmányi vagy osztálykirándulás? A gyerekeket az osztályfőnök elviszi a Mátrába, Egerbe, a Balaton környékére, vagy akárhova ami bír valamilyen látványossággal, vagy érdekességgel az országban. Sétálgatnak, várost néznek, fociznak, stb. Amiket a gyerekek valóban szeretnek csinálni, azt szívesen is teszik, de a kötelező jellegű arborétum látogatás, vagy római kori emlékmű megszemlélése nem mindig nyújt különösebb izgalmakat. Már pedig én úgy vélem, hogy a diákoknak szükségük van izgalmas dolgokra egy kiránduláson. Erre jó a geocaching: túrázás, városnézés, helyi látványosságok megszemlélése, egy nagyobb cél érdekében – meglelni a kincset!

Kicsit alaposabban: mi a fene az a geocaching?!

Nos, ez egy kincskereső játék. Geolokációs adatok megadásával el lehet rejteni egy kincses dobozt a világ bármely pontján, ezeket az adatokat az adott ország-, vagy a nemzetközi geocaching portálon közzé kell tenni és már indulhat is a vadászat! Persze nem kötelező ládákat elrejteni, lehetünk csak simán kincsvadászok is. J Minden esetre egy nagy izmosabb GPS készülék feltétlenül szükséges a mókához.

Igen, igen, na és ez akkor hogyan is szolgálja azt, hogy a gyerekek élvezzék az unalmasnak tűnő programokat?

A ládákat (többnyire) valamiről híres, nevezetes helyeken rejtik el. Olykor nem is annyira könnyű a megtalálása, ezáltal az ember óhatatlanul körbejárja a környezetét és a láda megtalálása érdekében folyamatosan nézelődik. Egy-egy településen vagy környéken lehet több láda is, illetve léteznek multi-ládák (és még van pár különféle láda, ezekre most nem térnék ki). A multinál több GPS koordináta van megadva, amiket fel kell kutatni és az ott megszerzett információk segítségével kapjuk meg a végleges koordinátát, ami elvezet a kincshez. Ez egy nagyobb kihívást jelent, mert a láda megtalálásához igen sokat kell „dolgozni” – persze ez egy csapat lelkes diáknak nem jelenthet akadályt.

Komolyan hiszek benne, hogy ezzel a játékkal fel lehet dobni egy kirándulás unalmas részeit. Emellett remek hétvégi program is lehet egy osztályközösség életében. Erdőben vagy bármilyen természetes környezetben elrejtett ládák keresését meg lehet szervezni biológia/természet ismeret óra keretében. Életkortól függetlenül ez egy igazán élvezetes és kellemes időtöltés, tanár és diák egyaránt jól érezheti magát benne. Emellett segítheti a tanár-diák ellentétek csillapítását a valódi közös munka/játék élményével.

Mit lehetne még írni? KINCSVADÁSZATRA FEL!

http://www.geocaching.hu/

CMS, LMS, VLE... what? Tudásbázisok, tartalomkezelő rendszerek

Először is egy kis magyarázat a címhez: a CMS és az LMS egybe is írható CLMS-ként, így jön létre a Content and Learning Management System, azaz: tartalom (kurzus)- és oktatás kezelő rendszer. A VLE egy hasonló definíció, Virtual Learning Environment-et, azaz Virtuális Oktatási Környezetet jelent.

Mégis mi is ez?

Ezek ingyenes és nyílt rendszerek, bárki létrehozhat ilyesmit. A célja a tanítás online környezetbe varázsolása, illetve online környezetben történő segítése. Lehetőség van egy óra/kurzus online megalkotására. Erre a felületre a tanár feltölthet feladatokat, amiket a diákok megoldhatnak, lehetőség van fórum létrehozására és bármilyen egyéb oktatással kapcsolatos dologra felhasználható. A profitja az iskolának több rétű lesz ebből az oktatási felületből: ahogy a korábbi blogokról szóló posztomban is írtam, itt is a cél a diákokat az online életükben megragadni. Emellett a fórumozás hatására diák-diák, tanár-diák között kialakulhatnak hatékony és a szellemi fejlődést elősegítő viták, beszélgetések. Határ időket is létre lehet hozni, ami segítheti a diákok és a tanárok pontosságát. A tanárok közvetlenebb kapcsolatba is kerülhetnek diákjaival, bár ezek az oktatási környezetek nem a legmegfelelőbbek erre, ilyesmikre hatékonyabb a Facebook és a Twitter. A diákoknak lehetőségük lehet kérdéseket feltenni és talán ez a legfontosabb, hogy érdeklődő diákoknak legyen alkalmuk az iskolán kívül is segítséget kérniük tanároktól. Az online oktatás feloldhatja a diákok tartózkodó magatartását, amit az adott kurzussal/tanárral kapcsolatban éreznek. Akit érdekel az szabadon és ingyen létre hozhat ilyen rendszert itt: moodle.org.

Tudásbázisok

A tudásbázisok szélesebb körben elterjedtek, de kihasználtságuk még így is érthetetlenül alacsony. Egyik legismertebb talán (magyar vonatkozásban) a Sulinet. A Sulinet a legkomplexebb is egyben, 3 törzsből épül fel: hírmagazin, közösség, tudásbázis. A hírmagazinban érdekes, naprakész információkat olvashatunk oktatásról, szabadidős tevékenységekről, művészetekről, tudományról és sok egyébről. A "közösség" egy Facebookhoz hasonló lehetőség a portálon, online profilt lehet létre hozni, ismerősökkel csoportokba verődhetünk. Itt azonban a fő cél a tanulás, mondhatni ez egy VLE rendszer. Tetszést is ki lehet nyilvánítani egy taps funkcióval, ez egyben a különböző sulinetes tartalmak értékelését is szolgálja. A Sulinet fő része azonban a tudásbázis. Gyakorlatilag az általános-és középiskolai tananyagok témákra lebontva elérhetőek teljes terjedelmükben. 

Bennem ilyenkor felmerül a kérdés: ha a mai világban szinte minden elérhető az interneten, akkor egyáltalán mi értelme van a tankönyveknek? Sok tanár amúgy se ajánlja a könyveket, jobban szereti a saját szavaival elmondani a tananyagot és esetleg kötelező olvasmányt ad fel. Könyvekre szükség van (akár hagyományosak, akár elektronikusak), ezek egészítik ki az emberek tudását, fejlesztik az intellektuális képességeket, bővítik a szókincset stb. A tankönyv helyett viszont már sok alternatíva van, ilyenek a tudásbázisok is. A tanárok ódzkodnak ettől a lehetőségtől, holott olcsóbb, hatékonyabb és egy helyen minden információ elérhető.

Képzeljünk el egy órát, ahol a tanár egy körben ül a tanulókkal, beszélgetnek (akár tudományos, akár hétköznapi témákról). A diákok interakcióba kerülnek egy náluk tapasztaltabb, tudásban gazdagabb személlyel és egymással. Ennek a következménye az lesz, hogy érdekeltek lesznek abban amit csinálnak, úgy fogják érezni, hogy nem a tanárért, hanem önmagukért tanulnak. A diákok hazatérve az eLearning felületen és a Sulineten keresztül tanulhatnak, tájékozódhatnak. Egymásnak ajánlhatnak érdekes olvasmányokat, cikkeket. Örömmé válhatna a tanulás és nem lenne probléma, ha valaki elhúz a többitől, vagy esetleg lemarad.

Összegzésként: az online oktatást ki kell használni. A kialakításához sok idő kell, de érdemes azt az időt belefektetni, mert megtérül. A diákok nagyobb örömmel, lelkesedéssel vágnak bele a tanulásba, a tanároknak lesz idejük érdekes, példákban és interakcióban gazdag órákat tartani.

Miért blogoljon egy tanár?! Avagy: blogok oktatási felhasználása

A blogok az elsők között volt a webkettes felületek között. Lehetőséget adnak bárkinek, ingyen (esetekben még pénzt is keresve!) kifejezni a véleményét. Bármiről és bármikor. Ezekre lehet reagálni kommentekben, ott vitákat lehet lefolytatni és még sorolhatnám. Magyarán: csupa olyan dolgot támogat egy blog, ami által az emberek szellemileg fejlődhetnek, kiteljesedhetnek.

Miért jó egy tanárnak?

Az idősebb korosztályú oktatók általában irtóznak a modern technikáktól. Nem értenek a számítógéphez és a felhasználását fölöslegesnek, "időpocsékolásnak" tartják. Holott sok esetben megkönnyíti az ember életét. A mai világban nélkülözhetetlen a számítógépek alapszintű felhasználásának ismerete és az internet használata. 

A helyzet azért javul: sok iskolában váltanak elektronikus napló vezetésre, a tanárok élnek az email lehetőségével (nyilván ez is elavult lett mára, de a semminél is jobb) és egyre több helyen alkalmaznak elektronikus oktató eszközöket (projektor, digitális tábla stb.) Egy blog vezetése alap szinten nem bonyolult és mégis remek lehetőséget ad a tanárnak az oktatási bázisa, hatékonysága kiterjesztéséhez.

Ezután a rövid bevezető után rátérnék a lényegi részre, azaz: miért blogoljon a tanár? 

A blogolás segít átlépni az órák berögzült kereteit. A tanár kiléphet a sémákból és elkezdhet alkotni, mindezt megoszthatja diákjaival, akik egy elektronikus környezetre előbb reagálnak, mint egy offline tanítási órára. Képekkel, videókkal összekapcsolhatja mondanivalóját, ami által a száraz anyag is élvezhetőbb lesz. Ráadásul ha nem kötelező a blogon megosztott anyag, akkor a diákok érdeklődőbbek, felkeltheti a kíváncsiságot. Fontos lehet, hogy ne kifejezetten tananyagokat, unalmas tanulmányokat és adatokat blogoljon egy tanár. A témák legyenek érdekesek, szórakoztatóak, tanulságosak.  Legyen közérthető, hétköznapi a nyelvezete. 

A blogolás segít bensőségesebb kapcsolatot kialakítani tanár és diák között. A diák kommentelhet egy bejegyzéshez, amire a tanár reagálhat. Van idő és lehetőség kérdések feltételéhez, ami egy óra keretein belül ritka. Tudományos kérdéseket tudnak megvitatni és ez is közelebb viszi a diákot a tényleges tananyag megértéséhez. 

Továbbá a tanár a hétköznapjairól, egyéb érdeklődéséről is írhat, amit a diákok szívesen olvasnak. A tanulókat érdekli, hogy a tanár az iskolán kívül milyen életet él, mit csinál, milyen filmeket néz, milyen zenét hallgat stb. Az órák keretein belül ilyen kulturális tudás megosztására szintén nincs idő keret. A blogokra történő pl. youtube-os beágyazások ezekhez segítheti hozzá a tanárokat.

A diákok motivációt is kaphatnak blogok készítésére egy tanár blogja által. Ez hozzásegítheti őket szellemi fejlődésük kiteljesedésében, napló szerűen kiírhatják magukból érzéseiket amik nyomasztják, egy tág térben kereshetik az a világ működésének mechanikáját, az élet értelmét.

Tényleges tanórai felhasználásra is lehet blogot felhasználni. Az adott órai témát címszavakban vagy nagy vonalakban összegezve a tanár posztolhatja. A diák is írhat a saját blogján házit, amit ezáltal szélesebb körben tud terjeszteni, a társai is tanulhatnak belőle, és a tanár is nyílt kommentet írhat hozzá, amivel így bárki szabadon vitába szállhat.

Összeszedve: a tanár közelebb kerülhet diákjaihoz, a diákoknak jobban felkeltheti az érdeklődését a tananyag és kifejezetten oktatási célzattal is remekül felhasználható a blogolás.

Már csak az aktív és lelkes tanárok hiányoznak hozzá (tisztelet a kivételnek!) :-)