Az egyre csak növekvő technológiai fejlődéssel egyre többet
hallunk a digitális állampolgárság fogalmáról. Már nem elég csak egy országhoz
tartozni, ahhoz, hogy valakik legyünk és valahogy boldoguljunk, a digitális
világban is meg kell teremtenünk és ki kell használnunk állampolgárságunkat. De
mindezek előtt nem ártana tisztázni, hogy mi is az a digitális állampolgárság?!
A videóban szereplő számadatok kiválóan mutatják, hogy az
internet felhasználás napról napra, vagy akár óráról órára növekszik, a Föld
lakosságának már 30%-a használó. A birtokunkban lévő különböző elektronikus
eszközökkel (számítógép, okostelefonok, tabletek, de már televíziók is) bármikor
felcsatlakozhatunk a világhálóra, és bekerülhetünk az információ áramba. Ennek
következtében a mindennapi élet elválaszthatatlan lett az internettől. Nyilván
ennek az éremnek is két oldala van, és a negatív hatásairól jóval többet
hallunk. Pedig a digitális állampolgárság nem csak ebből áll. A Z-generáció
beleszületett az informatikai világba, a tizenévesek sokkal többet tudnak a
különböző számítástechnikai eszközökről. Nekik alapvető és természetes ez a
nagyfokú fejlettség. Be kell látnunk tehát, hogy elszakíthatatlanok a digitális
világtól, miért ne lehetne akkor a jó kihasználására ösztönözni őket? A
videóban is jól láthatjuk, hogy a „szociális média” mindenhol jelen van. A
Facebook felhasználók, a napi tweetek és youtubra feltöltött videók száma
milliós nagyságrendű. A közzöségi oldalakon megjelenő profilunk vagy a
twitterre kiirt üzenetünk pedig akár akarjuk akár nem, meghatározza
identitásunkat, főleg a digitális identitásunkat. Nem tudunk 100%-osan
elszakadni tőlük, ezért ugyanúgy ahogyan a lakásunkat, kocsinkat riasztóval
védjük, ezeket a felületeket is biztonságban kell kezelni. Mivel azonban része
a létünknek, fontos, hogy digitális állampolgárságunkkal ugyanolyan erkölcsi
normákat kövessünk, mint a való életben. Felelősséget kell vállalnunk
posztjainkért, amiket az online társadalom elé tárunk.
De a digitális állampolgárság nem áll meg a „szociális média” határánál és a közösségi oldalaknál. Ott van a munkában, kutatásokban, kereskedelemben és az oktatásban. Támogatja és segíti azokat. Mint pedagógia szakos hallgatónak, az oktatásban való részvételét tartom a legfontosabbnak. Meg lehet és meg kell tanítani a diákokat, hogyan éljenek a digitális lehetőségeikkel, hiszen ezek kihasználásával előttük jóval szélesebb út áll. Be kell állítaniuk az egyensúlyt a valós élet és az internet használata között. A digitális állampolgárság így lesz a tiéd, a miénk, élni kell a lehetőségével.