A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Facebook. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Facebook. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. október 15., hétfő

Julianus barát azt csiripelte, hogy jönnek a tatárok - avagy a twitter töri órán

Sokszor láthattunk már híres, történelmi személyeket fiktív facebook profiljukról posztolni. Rómeó bonyolult kapcsolatban volt, Ádám becsekkolt a paradicsomban, Hófehérke almát vett, Hitler pedig Sztálinnal veszekedett a világ meghódítása kapcsán. Napunkat intellektuálisan felpezsdíti egy-egy ilyen neten keringő fotomanipulált megnyilvánulás, de miért ne lehetne bevonni az oktatásba az eredetileg viccnek szánt, de annál inkább kreatív módon megjelenített szösszeneteket.

Az új évezred pereg, az Y generáció nő fel, a tanárok pedig tehetetlenül állnak, ha a gyerek nem tud azonosulni az 50 éve jól bevált oktatási módszerekkel. Sajnos sok évnek kell még eltelnie, mire a klikk korszak gyerekei tartják majd az órákat, és tanítják az egyre fiatalabb internet felhasználókat olvasni, számolni, törizni, és nyelveket tanulni. A közoktatás tanári kara egyre idősödik, a fiatalok térnyerése magában nem elég ahhoz, hogy lendületes legyen egy óra. Sőt, egy világgal együtt fejlődő, lifelong learning hitet valló ötvenes pedagógus sokkal jobb órákat is tudna tartani a digitáblánál, mint egy kezdő, zavarban lévő tanárnéni. Szóval a modern technika felhasználásának aránya elméletben nem függ a tanári szoba átlagéletkorától. Na, de kanyarodjunk vissza Kolombusz Kristófhoz!

A mindennapi életbe könnyebben belecsempészhető, ilyen szempontból felhasználóbarátabb valamilyen mikroblog, mint a fenti facebook. Az osztály többsége már hallott a twitterről, vagy vezet is profilt, tehát célszerű ötleteink megvalósításához a twittert alkalmazni segítségül. Nincs több dolgunk, mint a fenti elvetemült módszert rávetíteni a töri, magyar vagy akármilyen másik órára. Történelem iránti imádatomból fakadóan rögtön az jutott eszembe, mi lenne, ha a témakör tanulásának folyamata alatt vezetnének a gyerekek egy-egy személy nevében twittert. Így aki eddig nem érzett motivációt regisztrálni az oldalra, először nem is "saját magát adva"  lesz twitter használó, hanem bátran ismerkedhet a cyber térrel Micimackóként, vagy Napóleonként egyaránt. Minden celebnek meglenne a felelőse, aki évszámok, események, képek segítségével, ezek megosztásával segítené a többiek és legfőképp saját tanulását.Kronológiai sorrendben ismerhetnénk meg életüket, elképzelt mindennapjaikat. Így konstruktivista módon a tudás nem közvetítődik, hanem saját tapasztalataira építve kialakul a gyerekben. Ha elég energiát fektetünk ebbe, higgyük el, előbb utóbb a diákok maguktól, nem utasításra fogják kirobbantani a száz éves háborút, vagy alapítják meg az antantot. Jó lesz nézni, ahogy egyre kreatívabb és humorosabb módon sajátítják el az eseményeket alakító tényezőket. Fontos, hogy szem előtt tartsuk őket, segítsünk nekik, és koordináljuk őket, megfelelő teret hagyva a kibontakozásra. Ezt csak aktív twitter felhasználóvá válásunk árán tehetjük meg. 

Persze más tantárgyak is kompatibilisek a twitterrel. Pedagógus függő a felhasználás területe, az alap löket elég ahhoz, hogy fantáziánk szárnyaljon. Sőt, oktatásszervezési problémákat is megoldhatunk blogolás közben. Tarthatjuk a kapcsolatot diákjainkkal, de úgy érzem ez egy másik gondolatfuttatást indítana el bennem igénylevén egy teljes bejegyzést. 

A 21. század oktatási módszereinek lényege talán maga a kreativitás,m egyénre szabottság és nyitottság. Nem szabad elzárkóznunk az újdonságok elől, mondván ami nincs bejáratva, úgysem működik. Valójában amíg nem próbáltunk ki valamit, nem ítélkezhetünk. És be kell látnunk új fajta gyerekeket újfajtán kell tanítani, újfajta dolgokra.

2012. szeptember 27., csütörtök

Facebook vs Google +


Mai világunk elengedhetetlen része a Facebook és a Google, és ezeknek az oldalaknak  a népszerűsége  nőttön nő. Nem is csodálkozunk ezen, hiszen rengeteg olyan szolgáltatást nyújtanak, amik nem csak megkönnyítik életünket, de szórakoztatóbbá is teszik azt, mint például a játékalkalmazások, lásd Facebookon a Farmville-t vagy Google Chrome-on az Angry Birds-öt.

A Facebook a legdivatosabb közösségi portál, és ezzel senki sem tudja felvenni a versenyt. A ma 14 éves Google mégis egy újabb színnel bővítette a palettáját: lassan másfél éve működik a „Facebook-gyilkos”-ként is emlegetett Google +, viszont ez idő alatt nem tudott akkora közönséget megnyerni, amennyivel a Facebook nyomába érhetne bármikor is. A Facebook azonkívül, hogy előbb robbant be(8 éve), mint nemzetközi közösségi portál, sok olyan szolgáltatást tud nyújtani, amit a Google nem, vagy csak később fejlesztett ki. Ez a tény is inkább hátrányként mutatható fel, hiszen a Facebook sikerének alapja az újdonság, az újszerűség is volt.
Ugyan a Google + felismerte a kapcsolatok asszimetriáját, amit a Facebook mai napig nem tud kezelni, mégis az utóbbi portál tudhatja magáénak a több felhasználót. Vajon ez csak a Facebook népszerűsége miatt van így, vagy ennél mélyebb okokat is kell keresnünk? Abban mindenképpen van ráció, ha megnézzük mennyire felhasználóbarát az egyik és a másik. Ez sok tényezőtől függ, például attól, hogy milyen széles körű a portál kínálata: Facebook –on kategorizálhatjuk, illetve csoportokba helyezhetjük ismerőseinket az alapján milyen viszonyt ápolunk velük vagy épp, ahogy a kedvünk tartja. Ehhez hasonlóan a Google is létrehozta az ismerősök különböző hálóját, a köröket, és az ismerősök csoportosítását is. Előnye, hogy nem kell a saját körünkbe felvenni azt, aki felvett minket már a sajátjába, míg a Facebook az ismeretség igazolását, tehát kölcsönösségét kéri bejelölés esetén. Ugyanakkor mindkét közösségi portálon letilthatjuk a számunkra nem kívánatos ismerősöket.
Profilunkat szerkeszthetjük ezeken az oldalakon, sőt megoszthatunk magunkról bármit: szöveget, fényképet, de videót is. Kedvenc YouTube-os videóklipünket, így már nem csak
Facebookon, hanem már Google pluszon is megoszthatjuk.
Hasonló módon találkozhatunk események létrehozásával a két portálon, amelyek beállításában is találunk hasonlóságot, bár a Google +-ban email cím alapján is meg lehet hívni ismerőseinket, legyen az egy szülinapi party vagy egy Halloween buli. Az eseményeket viszont naptárszerűen is meg tudjuk tekinteni mind a Google+, mind a Facebook-os profilunkon. Személyes eseményeket, történéseket pedig profilunkhoz is kapcsolhatunk.
Mindkét szolgáltató igyekszik hangsúlyt fektetni a képekre, hozhatunk létre saját albumokat, beállíthatunk képet a profilunkra,állíthatunk be borítóképet/címlapképet, de akár bejelölhetjük magunkat vagy másokat saját vagy ismerőseink fotóján is. Eseményeinket is illusztrálhatjuk képekkel. Fényképekhez fűzhetünk megjegyzéseket, megmondhatjuk hol és mikor készült-ezt a Facebook-on külön rubrikákba írhatjuk-illetve ki(k) szerepel(nek) a képen. Google pluszon azonban javítani is lehet a képen, sőt szerkeszteni is: effektusokkal, dekorálással, és szövegekkel tehetjük izgalmasabbá fotóinkat.
A portálon történekről ugyanúgy kapunk értesítőket és hasonlóan működik a kezdőlap: ezek is közös pontok a Google plusz és a Facebook rendszerében.
A  Facebook-hoz már szinte hozzánőtt a tetszik  avagy a Like gomb, amelynek Google pluszos megfelőlje a +1, ami megkezdte térhódítását a világhálón, hiszen  egyre több weboldalon találkozhatunk a Facebook gombja mellett a Google plusz + 1-ével is.

Ami eléggé különbözik a két portál tekintetében a térképpel kapcsolatos dolgok. Mindkét portál lehetőséget ad ugyan arra, hogy képeinket helyszínt kössünk, ugyanakkor a Facebook kigyűjti a különböző helyszínekhez tartozó képeket, eseményeket. Így meg lehet állapítani ki, hol járt (esetleg azt is, hogy mikor). A Google +-ban viszont Helyi keresés címen találunk olyan menüpontot, amellyel  az ajánlott és a helyi éttermek, kávézók és egyebek között válogathatunk, amelyeket véleményezhetünk, értékelhetünk, és ennek megfelelően  ismerőseink is láthatják, hogy mi milyen helyeket preferálunk jobban. A Google saját keresőmotorja révén előnyben volt, a Google +-on belüli plusz keresője, mint a Facebook saját, rendszerén belüli keresője főleg személyek, oldalak, események keresésére fókuszál, míg az utóbbi portálé mégis ad alternatívákat más keresőmotorokból szedve, lásd webes találatok.
A Google + eddigi alkalmazásai főként a játékokra korlátozódnak, a Facebook azonban lehetőséget kínál arra, hogy megnézzük mennyire vagyunk jó sofőrök vagy használhatunk olyan alkalmazást, ami megmondja napi horoszkópunkat, vagy épp adhatunk a segítségével egy virtuális ölelést is.
A mai ember életének szerves részéve vált a chat, tehát ez fontos a két portál esetében is: a videochat kihagyhatatlan eleme a szolgáltatásuknak. Azonban a  Facebook alsó, kis ablakai talán korlátoltnak tűnnek a Google + Hangouts menüpontjához képest, ami több (akár 9) személlyel is lehetővé teszi a videochatelést, képekkel és hangeffektusokkal tarkítva repertoárját, míg Facebook-on egyszerre egy emberrel videochatelhetünk.

Facebook „különlegessége”, hogy kérdeseket tehetünk fel, és válaszolhatunk meg, azonban a Google levelezési csatornája összeköttetésben a Google plusszal igazán egyedülálló, és a Facebook üzenőrendszere ezzel nem tudja fel venni a versenyt. A Gmail nagyon profi, régóta fejlesztett munka, és az embereknek nagyon is bevált az a rendszer, ennélfogva használni fogják a Facebook-kal szemben is.
Az oldalak szempontjából a Facebookon szembetűnőbb az, hogy a reklámot ontó és a hírességeket középpontba helyező oldalak kerülnek előtérbe, míg a Google + fontosnak tartja a hírcsatornákat, politikai és tudományos jellegű oldalakat és Hangoutalkalmazásokat is. Talán ezért is olvashatjuk a következőket az index.hu internetes oldalon: „Noha a Google Plus a regisztrációk számában meg sem közelíti a Facebookot, … a felhasználók sokkal elégedettebbek a Google közösségi oldalával, mint a legnagyobb konkurensével.” Érdemes elgondolkodni ennek igazságtartalmán. A Facebook kevésbé igényes, bár érdeklődésünknek megfelelően ajánl nekünk oldalakat, és saját beállításaink, közös ismerősök alapján ismerősöket is, de ezt a Google + ugyanúgy megteszi, csak talán egy igényesebb formában. Saját véleményem szerint a Facebook fogja uralni sokáig a közösségi portálok világát, ám a Google innovációi, apró finomításai később lehet szimpatikusabbá válnak, és átveszi a vezető pozíciót. Mindenesetre ez még várat magára, feltéve, ha így fog történni.
Végül: a két vállalat hasonló rendszert épített fel, és ezért nem igazán szívlelik egymást, hiszen a céljuk ugyanaz: legyőzni egymást, uralni a reklámpiacot, egyre több pénzt halmozni a saját maguk számára.