A számítógépfüggőség mindennapjainkban 2.rész

    A másik 2 interjú alanyom közül az 1ik a szomszédom, Roland volt. Aki 25 éves, és jogi asszisztensként dolgozik.

    -Szia Roland.

    -Hello. Már megint az internetfüggőségről lesz szó ?

    -Igen. Hogy találtad ki ? Nos, akkor egy sulis feladathoz kellene egy interjú,ahol a 3 emebr közül te lennél az egyik. Benne vagy ?

    -Persze.

    -Naponta hány órát töltesz számítógépezéssel ?

    -Munkaidőben van,hogy 6-8 órát is,de általában 3-4 óra a gyakori. Otthon még legalább 2-3 órát is este gépezéssel töltök.

    -Mennyire tartod magad internetfüggőnek?

    -Maximálisan. A szabadidőmben is rengeteget gondolok arra,hogy milyen jó lenne Judozás helyett inkább gépezni,ha éppen edzésen vagyok.

    -A munkahelyen és az otthoni számítógépen kívül milyen lehetőségeid vannak még a számítógépezésre ?

    -Az internetemen rendkívüli jó internet található. Rendelkezem egy Asus laptoppal,amiket csak alkalom adtán viszek magammal,és olyankor igenis élek a lehetőséggel..

    -Mikor kerültél először kapcsolatba az internettel ?

    - 10 évvel ezelőtt,amikor apukám által megismerhettem, hogy mennyi mindenre lehet használni az online felületeket.

    -Befejezésül egy olyan kérdés,hogy megfordult-e már a fejedben az, hogy magadnak korlátokat szabj az internethasználatban (leszámítva a munkahelyi kötelességeket) ?

    -Nem. Hétvégén 6-8 órát töltök számítógépezéssel,ami tényleg sok. De ha a hétköznapokat vesszük alapul a nagy részét munkával töltöm el,amikor a gép előtt ülök. Én úgy gondolom,hogy az életem részévé vált az internethasználat,és nem szeretnék ezen változtatni,mert 1-2 nap után megőrülnék.

    -Köszönöm az interjút Roli !

    -Nincs mit,remélem a tanárod nem fog nagyon csodálkozni az internetfüggőséggemen,és a túlzott internethasználatomon majd mikor olvas :)

    -Nem hiszem. Nagyon megértő ember.

    A 3. interjúm pedig egy 12 éves lánnyal készült. A lány 6.osztályos,és Verának hívják. Ő is internetfüggő,az én egyik legjobb barátom huga.

    A beszélgetést élőben hoztuk létre,mint akárcsak Rolandnál úgyhogy, most is gondolatjelezni,fogok. :D Az első megszólaló értelemszerűen én vagyok,és utána így tovább..

    -Szia Vera. A számítógépfüggőségről kellene készítenem egy interjút, 3 ember kell,az egyik te lennél. Benne vagy ?

    -Szia. Mindenféleképpen,hiszen már többször is beszéltem veled és bátyjámmal is erről a témáról.

    -Nos,mi ösztönöz téged arra, hogy internetet használj ?

    - Elsősorban az új információk, a szükségérzet,és az időtöltés, a kikapcsolódás.

    -Mióta használsz internetet, és mikor jöttél rá,hogy számítógépfüggő vagy ?

    - 2-3 éve ,amióta használom a facebook-ot. Én nem is számítógépfüggő,hanem facebookfüggő vagyok. Igaz, előtte az iwiw-et is rengeteteg használtam,de az osztálytársaimmal, és a barátnőimmel számtalan alkalommal a közösségi oldalon beszélünk,mert az a leggyorsabb,és a legolcsóbb,és már alegmegszokottabb.

    -Milyen oldalakat látogatsz elsősorban,és mennyi időket töltesz ezeken az oldalakon ?

    -Közösségi oldalakat,videómegosztókat,levelezőket,hírportálokat, és oktatási felületet,amit  a tanáraink mutattak pl : sulinet. A facebook kivételével az összes többit maximum 1 ,de inkább fél óráig használom. A facebook-ot van,hogy napi 4-5 órában használom.

    -Mennyi időt töltesz egy nap a számítógép előtt ?

    -Hétvégén 6-7 órát. Hétköznap 4-5 órát. Vannak eltérések,de ez az átlag.

    -A baráti körödben,a családodban mennyire sok számítógépfüggő van? Ők mit szólnak ahoz,hogy te ennyit számítógépezel?

    -A baráti körben nagyon sok van,ők hasonlóan gondolkodnak mint én, változtatnánk rajta,de nem tudunk mert a barátnőim is meg én is már megszoktuk,hogy mindent a facebook-on beszélünk meg. A családom ellenzi,ők tesznek is rá utalást,de még sose tiltottak el a géptől pl vagy ilyesmi.

    -Végezetül,te szabnál-e a korlátokat,határokat a gyerekednek az internethasználatban,és a számítógéphasználatban?

    -Persze. Maximum napi 2 óra. Tanulva a saját hibámból meg kell akadályozni,hogy számítógépfüggő legyen egy gyerek.

    -Köszönöm szépen Vera ! Az interjú végére értünk,köszönönöm a segítségedet.

    -Nincs mit,szívesen segítek máskor is.

    Nos, mindhárom interjúmat bemutattam. Mindenkinél jelentkezik a szükségérzet, és mindenkinek az élete részéve vált az internetezés. Roland munka céljából használja az internetet az esetek 70-80%-ban,a többiek mivel még diákok ezért inkább leckekérdezés,barátokkal való beszélgetés céljából. Rolandnál is életben van a barátokkal való chat-elés,de a munka miatt kevesebb ideje jut rá. Remélem,hogy 3 nagyon jó példát tudtam hozni az internetfüggőségre,és számítógépfüggőségre, ugyanis sok ember közül válogattam, hogy megfelelő interjúk szülessenek.

    Adorján

A számítógépfüggőség mindennapjainkban.

A múlt órán az internetfüggőségről volt szó. Az internetfüggőség megállapításában 8 feltételt említenek meg,amiből ha valakire már 5 vagy annál több igaz, akkor már nagy a kockázata az internetezésnek. A feltételek közt megtalálható például ilyen, hogy napi 3 óránál több gépezés, a tervezett időnél hosszabb idő töltése a gép előtt, valamint a számítógép hiánya a nap legnagyobb részében.Ezek mind olyan tényezők,amik veszélyesek lehetnek. Az internetfüggőségben rám is 5-6 feltétel igaz volt a 8-ból,de magammal nem készíthettem interjút, éppen ezért 3 ismerősömet kértem föl erre a "szerepre" ,akik szintén hasonló "cipőben járnak",mint én. Az egyikőjük Zsombor, az egyik gyermekkori barátom,akivel a mai napig nagyon sokat beszélünk, és megmondom őszintén nem tudtam róla, hogy internetfüggő,csak annyit hogy nagyon ért a gépekhez, és szereti a facebook-ot használni. Az interjúnk 2 nappal ezelőtt este 8-kor történt meg szintén a már említett közösségi oldalon a facebook-on..Nos, így hangzott a beszélgetés :

1.Milyen oldalakat látogatsz,és mennyi időkre ?

    Zsombor : Fészbuk 3-4 óra

    youtube kb ugyan ennyi

    divat oldalak 30perc

    fontos megjegyezni ,hoyg a fészen bonyolítom le a sulis dolgokat stb...szal nagyrésze nem szórakozás

    2.Mi AZ Ami arra ösztönöz téged,hogy a gép elé üljél ?

    Szükség

    nélküle nem tudok dolgozni ,tanulni

    3. Hány nap a maximum ,amennyit kibírsz számítógépezés nélkül ?

    hát pl, ha nyaralok...1 hét

    de már a netet telefonon is elérem

4. Hogyan kerültél először kapcsolatba az internettel, és mikor volt ez?

    (hogyan = kitől pl, vagy hol)

Zsombor:8 éve kb. a könyvtárban egy haverom mutatta meg ,hogy kell használni

    az internetet

5. Ha lenne gyereked mennyire óvnád őt a számítógépektől, azonbelül az internettől ? Szabnál-e időkorlátokat pl?

Zsombor:4-5 éves koráig semmiképpen nem engedném a gép közelébe

    de hát addigra kitudja milyen lesz a technikai tudás miylen eszközök jelennek meg.

    de szerintem korlátoznám napi 1 órát engednék meg neki

    idővel majd többet

    Az első interjú tehát így zárult le, 5 kérdést tettem föl Zsombornak,amire a legnagyobb őszinteséggel,és lelkesedéssel válaszolt.

Útlevél nélkül facebook és youtube határán

Digitális állampolgárság jelene, jövője...

 

A ma embere szinte el sem tudja képzelni magát a digitális eszközök használata nélkül. Körülvesznek minket észrevétlenül is amellett, hogy tudatosan használjuk. A Z generáció ebbe született, az Y generáció együtt nőtt fel vele, az x generáció? Ők nem tehetnek mást alkalmazkodnak, egyre sikeresebben.
Gondoljunk csak bele, jelenlegi ismert világunk népességének 30%-a (több mint 2 milliárd ember) használja az internet adta lehetőségeket, munkára, szórakozásra, egyéb tevékenységekre. Ezekre egyre fejlettebb eszközöket dobnak piacra a multi cégek. A legújabb tv-készülékek már internet hozzáférésre is alkalmasak, a tabletek terjednek praktikusságuk miatt. Egy új mobiltelefonban a telefonálás és az sms küldés szinte muzeális értéknek számít. Gyakorlatilag egy új termék eladhatatlan, ha nem tudunk vele "internetezni".
De mi is kell egy digitális állampolgárnak?

Éppen az úgynevezett social media a listavezető. A közösségi portálok, videomegosztó rendszerek gazdaságilag is már komoly tényezők. A facebook több mint 750 millió felhasználóval büszkélkedhet és ez a szám naponta nő. A twitteren naponta 300 millió tweet születik, melyeket milliók olvasnak, a sajtó címlapsztorikat  köszönhet ezeknek, több újságírót állítottak rá hírességek twitterére.
Ezekben a napokban történelmi sikereket ér el a youtube. Jóslatok szerint év végéig megszületik az első olyan video, melynek nézettsége átlépi az 1 milliárdos "álomhatárt". Ez a video egyébkét naponta dönti a rekordokat, soha nem volt még ilyen népszerű tartalma a youtubenak. A digitális állampolgárság gazdasági, sőt politikai hatása is megjelenik ebben. Ilyen nézettség mellett nem lehet csak úgy elmenni, kormányprogramokba is belekerült. Mindenki az előadót akarja, reklámarc lett, világhírű, bármit el lehet vele adni. Nem mellesleg az úriember csak a letöltésekből és a youtube kattintásokból az éves költségvetését is igencsak pozitívan zárta.
Digitális állampolgárság fejleszti az oktatás módját. A tanulók tankönyveit felváltja a laptop, tablet. Sőt már a személyes részvétel hiánya is megoldható, virtuálisan ott vagyunk az órán. Így a jövőben elég egy jó internetkapcsolat, egy rendszer, ott egy "avatar" és máris órán ülünk. Vagy ki tudja mit csinálunk...
Az interneten bármit megtalálhatunk csak tudni kell, hol keressük. A google a digitális állampolgárok kutatásainak kiindulópontja.
Ezek már ma megjelentek és működnek is, de állandó fejlesztések szükségesek, és mit hoz a jövő?
Mindazonáltal, hogy a jövő kiszámíthatatlan, kezd előttünk kirajzolódni egy kép. Egy olyan kép, ahol már "nemcsak 2 milliárd ember" (mekkora szám ez is!!!), hanem könnyen lehet a népesség 50%-át is meghaladja a digitális állampolgárok száma. A facebook terjeszkedésével egyeduralkodó lehet a virtuális társasági életben, ezáltal a gazdasági és kereskedelmi piacot is átformálja.
Összességében a digitális állampolgároknak négy fő irányvonalát segíti az internet. Munka, kutatás, kereskedelem és az oktatás. A digitális állampolgárság elkerülhetetlen, de felelősök is vagyunk érte. Szóval mi is a digitális állampolgárság?
Digital citizenship is yours, be a digital citizen!

Kis web-használati ’közvéleménykutatás’

Természetesen a megkérdezettek köre semmi esetre sem nevezhető reprezentatívnak. Van közöttük –ha nem is digitális kompetenciákban, de hozzáállásban mindenképpen – a z generációst felülmúló,  igyekvő veterán, x generációs, az IKT eszközeire nyitott „képviselő’, az Internet személytelen világának kritikájával élő, késői születésű bébi-bumm személy is… Na, de lássuk a részleteket, haladjunk szép sorban…

  

Elsőként nézzük az igyekvő veteránt. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy ez a veterán nem egy tipikus képviselője saját generációjának, aktív korában ugyanis informatikus volt. Jelen volt annak születésénél, és akkor is nagy lépést kellett tennie, amikor tanárból informatikussá lett. Így aztán –gondolom- semmi meglepő nincs abban, hogy aktívan használja az e-közigazgatási szolgáltatásokat, online bankol, interneten intézi vásárlásait, skype-on, IP phone-on tartja a kapcsolatot a távol élő rokonsággal, barátokkal, Googe Earth-al távoli tájakra látogat. Magabiztosan szerkeszt webalbumokat önmaga szórakoztatására és családja részére, mindezt 77 évesen. :) A közösségi felületekkel, azonban nem kíván közelebbi kapcsolatba kerülni… Szerinte nem érdemes regisztrálni, mert „mindenki csak rád akaszkodik”, semmire sem jó. Azt hiszem, ez egy konyhanyelven megfogalmazott, de igen csak széles körben elterjedt tévhit. Ezek az emberek, esélyt sem adnak maguknak arra, hogy azok (facebook, twitter) pozitív oldalát megismerjék. Mennyivel egyszerűbb lenne például egy sokéves egyetemi találkozót egy Facebook-os zárt csoporton keresztül megszervezni…

Második alanyom a késői születésű bébi-bumm személy. Nos, ennek a személynek a webes élete a klasszikus email-ek írásában, tartalommegosztó oldalak használatában, számlák weben keresztüli törlesztésében, google naptár intenzív használatában, esetenként video megosztó portálokon keresztüli kisfilmek megnézésében, valamint egy csomó közéleti online újság elolvasásában merül ki. Tekintettel arra, hogy tanár, esküszik a diákjaival való személyes kapcsolatra, ezért kevésbé híve az online közösségi felületeken történő kommunikációnak..az-az, hogy egy picit azért átalakult a véleménye. Történt ugyanis, hogy a (kis) diákjai jelezték, hogy örülnek, hogy végre visszajelölte őket. Ekkor elgondolkozott azon, hogy talán biztonságosabb lenne, ha a gyerekek nem egy –ki tudja milyen értékrendet képviselő- névrokon ismerősei lennének…

Harmadik alanyom a nyitott x generációs képviselő. Annak ellenére, hogy munkája során folyamatos webhasználó, az IKT által adott lehetőségeket korlátozottan tudja (akarja) csak kihasználni. Munkaidőben a keresőket illetve a fogalomtérkép szerkesztőket használja intenzíven, néha fórumokat látogat, ahol választ keres a megoldandó problémákra, hozzászólásokat viszont nem ír. Munkaidő után online közösségi felületeket is látogat, pusztán kapcsolattartási szándékkal, ám, ha valami érdekeset lát, amellett nem bír megosztás (és megjegyzés) nélkül elmenni. Használja a tartalommegosztó oldalakat, szeret video megosztókon érdeklődési körének megfelelő dolgokat nézegetni. Ha nem is napi rendszerességgel, de azért élvezettel olvas változatos témájú blogokat. Szilárd meggyőződése, hogy a blogíráshoz a tehetségen és tudáson kívül a bloggereknek szükségük van egy kis egészséges exhibicionizmusra is. Régebben nagyon Facebook ellenes volt. Élt benne az a tévképzet –ami mellesleg rettenetesen irritálta is-, hogy a mai világban az emberek egy része szerint, aki nem tagja valamilyen online közösségi felületnek, az nem is létezik.

Utolsó előtti alanyaim az y generációt képviselik. Annak ellenére, hogy az internetes világgal fiatal kamaszként találkoztak, nagyon otthonosan mozognak benne. Magabiztosan használják az e-közigazgatási szolgáltatásokat, online bankolást, online piactereken keresztüli interneten keresztüli vásárlást, skype-on keresztül, tartják a kapcsolatot.  XBOX live gold tagsággal rendelkeznek és RSS-t is használnak. Rendszeresen látogatnak live stream video platformokat. Kedvelik és használják a tartalommegosztó oldalakat, forumok aktív, kreatív tagjai. A két egyén szokásai abban térnek el, hogy egyik kedveli az online közösségi oldalakat és tagja is kettőnek,  a másik tagja volt, de regisztációját megszüntette. Okként azt említette, hogy a fölösleges információk özöne agyonvágta azt a kevés igazán érdekeset, amiért számára fontos lett volna pl: Facebook tagnak maradni.

Utolsó lépésként elérkeztem Z generációs ’képviselőmhöz’, akinek az a kiváltság jutott, hogy ölébe hullott a teljes, digitális forradalom szülte internetes világ. Enyhe túlzással, az anyatejjel szívhatja magába azokat a kompetenciákat, amelyekért mi, y generációsként születettek kénytelenek vagyunk –többé, kevésbé keményen- megdolgozni. Ennél a generációnál általában önértékelési zavart okoz, ha nincs okos telefonja, és ahogyan megkapja, nagy valószínűséggel feltölt minden fellelhető alkalmazást, amelyet majd előszeretettel használ. Az általam megkérdezett személy, tekintettel arra, hogy még meglehetősen fiatal, jellemzően az online közösségi felületek látogatja leggyakrabban, leginkább saját okos telefonján keresztül. Úgy gondolom, hogy kortársaival ellentétben viszont érzékenyen figyel arra, hogy milyen online kép alakul ki róla a Facebook-on, kritikusan szemléli azokat, akik erre nem figyelnek. Nagyjából tisztában van az online életet élők Internet használatának a veszélyeivel, ugyanakkor azt is szokta mondogatni, ’hogy velem ez nem történhet meg’. Előszeretettel oszt meg és tölt le zenéket, skype-ol , így tartva a kapcsolatot más földrészre szakadt gyerekkori barátaival. Iskolai feladatai miatt kapcsolatba került a slide-share-al, melyet ezután gyakran fog házi dolgozatok bemutatására használni. Jó esélye van arra, hogy mire felnő, biztonsággal tudja majd használni az életét megkönnyítő IKT-s eszközöket.

Véleményem szerint a megkérdezett személyek többsége –kompetenciájukhoz mérten-minden internet adta lehetőséget felhasznál annak érdekében, hogy megkönnyítse életét. Ami pedig engem illet hasznosnak találtam ezt a fél évet. Leginkább a Web 2.-es alkalmazások nyerték el a tetszésemet. Valószínűleg a jövőben is gyakran fogom őket használni.

Az Y-generáció internetfüggősége

A digitális nemzedék első hulláma, az Y-generáció alatt az 1980 és 1995 között született fiatalokat értjük. Ők az információs kor gyermekei, párhuzamosan nőttek fel az internethasználat elterjedésével, így könnyedén megtanulták annak alkalmazását, aktív felhasználói lettek. E generáció tagjai alkotják a munkaerőpiacot, így a munkájuk során tudnak élni a már megszerzett tudással, a számítógépes és webes alkalmazások ismeretével.

Az internetfüggőséget nehezen lehet definiálni, tekintve, hogy a mai kor társadalmának életéhez szorosan kapcsolódik a net. Azonban találhatunk olyan nyolc jelet, amelyek közül ha legalább öt ráillik az internetet használóra, akkor valószínűleg kialakult az addikció.

Ezek, és más szempontok alapján vizsgáltam meg négy, húszas éveiben járó fiatalt. Alapvetően a kapott eredmény tükrözi a fiatalság életmódjának néhány sajátosságát, mint a gyakori facebook-használat :A négyből hárman azt használják a leghosszabb időn át. Ez magyarázható azzal, hogy a facebook egy szocializációs színtérré vált, ahol a meglévő kapocs megerősödhet, meggyengülhet vagy más jellegű kapcsolatok is alakulhatnak ki a chat és az üzenetváltások által. Ha a személyes kapcsolatok háttérbe szorulnak, vagy eltűnnek, akkor már beszélhetünk a függőség problémájáról. Viszont ilyen mértékben egyik megkérdezett sem mélyül bele a közösség portálok világába, a kapcsolattartás nemcsak a virtuális, hanem az élő környezetükben is fontos.

Megint csak hármuknál 4-5 óra a napi átlagosan interneten töltött idő, a fiatalok azonban ebben nem teljesen voltak biztosak, nincsenek tisztában azzal mennyi idejük megy el a számítógépezéssel, elvesztik időérzéküket. Azonban a tanulás szerves részévé vált az internet mindannyiuk életében, ami mutat az új tendenciák felé. Ugyanakkor már mindenkinél ment a tanulás rovására az, hogy túl sokat ültek a számítógép előtt. Tehát nem is olyan biztos, hogy az internet a hatékony tanulás elősegítője, az addiktív attitűd minél inkább a hátrányokat hozza az előtérbe.
Arra a kérdésre, hogy örömet okoz-e számukra az internethasználat, kaptam két olyan választ, hogy egyáltalán nem, egy talánt, és egy igent. Erre azért lehetett nehezen választ adni, mert nem maga az internet adja a szörfölés örömét, hanem a rajta lévő webhelyek, alkalmazások. Ezek azok, amik igazán a felhasználó élvezetét szolgálják. Unaloműzés gyanánt mindannyian használták már az internetet, de amikor azt kérdeztem, hogy azért neteznek-e , mert szeretnék, hogy jobb legyen a kedvük, akkor megint előjött, hogy igazából a zene adja a jókedv érzését, de azt az interneten találja meg a kérdezett. Volt még egy határozott igen és egy határozott nem válasz is, illetve egy nem tudom, ami talán a fenti kérdéskörrel hozható kapcsolatba.
Tehát azt már tudjuk, hogy mind a négyen használják a közösségi portálokat. Ezenkívül letöltő oldalakat, 9gag,és ilyen jellegű oldalakat látogatnak még szívesen, illetve az egyéni érdeklődésnek megfelelően az egyik a számítástechnikával kapcsolatos, a másik filmes, a harmadik űrkutatás-orientált oldalakat, a negyedik az iskola neptun rendszerét látogatja gyakrabban.
Fontos eleme az addikció kialakulásának az, hogy az illető nehezen, vagy egyáltalán nem tud elválni az internettől és a számítógépétől. Megkérdeztem, hogy a fiataloknak erőfeszítést igényel-e az, hogy kevesebb időt töltsön el a világhálón, mint amennyit szokott. Egy nemlegesen és egy igen válasz érkezett, egy nem tudom, és egy ugyancsak bizonytalan "csak egy kicsit". Ez azt jelenti, hogy vannak akik, tudják tudatosan kontrollálni az internethasználatot, vannak, akik pedig kevésbé a maguk ura a weben.

Ugyanúgy lényeges szempont, hogy a függőnek kényszeres vágya van arra, hogy szörfözzön az interneten, és ha nem tudja a napi adagját biztosítani, akkor akár elvonási tünetek is jelentkezhetnek. Ezért arról kérdeztem a fiatalokat, hogy idegesek lesznek-e, ha nem tudják az internetet huzamosabb ideig használni. Ez a kérdés vegyes válaszokat hozott, tekintve, hogy két igen és két nem válasz született. Ez persze nem azt jelenti, hogy emiatt már el is könyvelhetünk függőnek, mert lehet fontos adatokat tárol az interneten, és ahhoz való hozzáférés elengedhetetlen számára. Mindenesetre érdemes elgondolkodni, hogy az igennel válaszolók vajon a valós világban is tudnak-e valamit kezdeni magukkal, vagy csak az interneten tudják saját magukat kiélni.

Alapvetően hárman mondták azt, hogy 4-5 órát töltenek internetezéssel, amely nem egyenlő azzal, hogy a számítógépet mennyi ideig is használják! Ugyanakkor az egyik megkérdezett 12 órát mondott, ami eléggé rémisztő, de talán reális időnek tűnik ebben a világban. Fontos az is, hogy az emberek szakítsanak időt valós élmények megélésére, és személyes kapcsolatok kialakítására, fenntartására is. 

A valós interneten és/vagy számítógépen töltött időről még a kérdezettek sem tudtak teljes mértékben beszámolni, ami egyrészt az időérzék elvesztésére utalhat, amit már fentebb említettem, másrészt ez megjelenik arra a kérdésre adott válaszaikban is, hogy hazudtak-e az webes felületen töltött időről. Ugyanis érkezett olyan válasz, hogy biztosan és valószínűleg, illetve volt két nem válasz is.

Összegezve: A kérdéseimre adott válaszok alapján senkit sem könyvelhetek el igazán addiktívnak, hiszen mindenki életében fontos szerepet lát el az internet, amely a kapcsolattartásban és a tanulásban mutatkozik meg inkább. Ezek a tényezők enyhítik azt a tényt, hogy sok időt töltenek a világhálón. Lényegesnek tartom kiemelni, hogy amíg az illető kontrollálni tudja a történéseket, amíg nem veszti el minden nap időérzékét, és nem vágyik kényszeresen az internetre, és az az adta lehetőségekre, addig nem állíthatjuk mereven azt, hogy valaki függő-e vagy sem. Mindenesetre komplex ez a kérdés ahhoz, hogy ennyi kérdés alapján megállapíthassunk messzemnő következtetéseket, főként az Y-generáció webes útvesztőkkel teli világában.

8 óra munka, 8 óra facebook, 8 óra bármi csak internet???

Kisfiam/kislányom kapcsold már ki azt a … gépet!

Hangzik el sok háztartásban ez a mondat. A függőség ma már szinte napi szintű kérdés az idősebb és a fiatal generáció között. Három embert kérdeztem meg erről, mit gondolnak. Anyám, apám, és egy velem hasonló korú ismerőst. Szüleim a rendszerváltás előtti időszakot képviselve nem tudták mit jelent internet függőnek lenni. Természetesen úgy gondolják, hogy amikor elvonulok a szobámba és nem jövök ki órákig már függő vagyok. Az ismerősöm viszont hozzám hasonlóan az Y generáció gyermeke és együtt nőtt fel az internet terjedésével. De mitől válik valaki függővé? Erre 8-ból 5 kritériumnak kell megfelelni és köszöntjük Önt a függők közt!

Magamat nem tartom internetfüggőnek, úgy gondolom a facebook vagy a youtube-on hallgatott zenék és videok csak egyfajta szórakozás számomra, amit esténként a napi tetteim után pihenésképpen teszek. Én nem a gép előtt töltöm a fél életemet ahogy apám gondolja. Általában csak este 7-8 óra után jutok el a gépemhez, igaz akkor sokáig leragadok előtte. 

"Igazából a sok fiatalra, akik a személyes találkozások, élmények helyett inkább a kommunikáció ezen fajtáját választják, ami kényelmi szempontból számukra jobban működik, délutáni, esti óráikat internetezéssel töltik, ami arra utalhat, hogy nem tudják magukat mivel lefoglalni" idéztem a velem hasonló korú barátomtól. 

Arra a kérdésemre, hogy függőnek érzi-e magát így válaszolt "bizonyos helyzetekben leragadok a gép előtt, de összességében találok más elfoglaltságot is kis mértékben annak érzem magam" ez talán arra is utalhat, hogy lenne már elvégzendő dolog, ő mégis az internetes semmittevés választja vagy nem? Akár nem hiszen a multitasking világában a gép előtt párhuzamosan dolgozik is.
Nem érzi magát depressziósnak, sőt nem esett az oversharing csapdájába sem. Viszont érzi, hogy időnként az idő csak úgy elszalad és a hangulata is javulhat. Persze a függőség egyes jelei megjelennek, de úgy gondolom akit megfogott az internet világa, annál a személynél meg kell hogy jelenjen.
Aztán nézzük a másik generáció, a szüleimet. Ők nem születtek bele, sőt nem is igazán együtt nevelkedtek az internettel. Már felnőttként tapasztalták először. Viszont érdekes látni amikor a szülő generáció szídja gyermekét az internet használat miatt, miközben ők sem vetik meg. 
SŐT! Jó igaz nincsen facebook profiljuk és még nehezen ismerik ki magukat a számítógépen, de van e-mail címük és őket is érdekli, hogy mit kaptak üzenetben. Tény, ezek nagyobb része munkavégzésükhöz elengedetlenek, DE a különböző oldalakra való feliratkozásaik és a velejáró hírlevelek már nem. A youtube videokat sem ítélik el és ha lemaradtak valamelyik tv-műsorukról, neten bepótolhatják és élnek is vele. Kis böngészés és máris időzavarban vannak, gyorsan múlik az idő ők maguk meglepődtek, hogy mennyit is ültek előtte. Akkor ki is a függő?

Még így is elmaradnak az Y és a Z generáció internethasználatától, de ők is befogadóak annak ellenére, hogy rossz véleményük volt/van róla. Nem tervezik a facebook használatot, de nem mondtam le róla, hogy egyszer hozzásegítsem őket ehhez. Lehet függővé tenném őket...

Online "másság"

"Diegó vagyok, 25 éves, ügyvéd Budapestről. Magas, kék szemű, sötét barna hajú srác,  akit nagyon kedvelnek a lányok." Jött az üzenet és mi izgatottan vártuk a folytatást napköziben ülve a chat.hu előtt. Tucatnyi ablak megnyitva, tucatnyi másnak kiadott személy nevében való kommunikáció töredék. De vajon menő-e még másnak kiadni magad? Erről kérdeztem anyukám, testvérem, és kollégiumi szobatársam.
Egyértelműen megállapíthatom, hogy az átlag magyar tévhitei nagyban beárnyékolják felhasználói tapasztalatait. Anyukám mint nem regisztrált facebook polgár, ráadásul pedagógus, váltig állítja, hogy sosem fog online profilt felépíteni, és online kapcsolatokat teremteni, hiszen sohasem lehet tudni, ki ül a gép másik oldalán. Jelzem, már valótlant állít, hiszen regisztrált Gmail felhasználó De ezek után meg sem mertem neki említeni elrettentés céljából az adathalász programokat, amik információt nyernek ki leveleiből és az alapján jelenik meg az akciós csirkemellfilé reklám egy-egy index nézegetés közben.
Még jó, hogy elrettentésül ugyanezt az érvet hozza fel 13 éves kisöcsémnek, arra a kérdésre, hogy miért nem lehet facebookja. Mivel neki sincs. Csúfolják is rendesen az osztálytársai, mondta kétségbeesetten, amikor megkérdeztem skypon, hogy szerinted anyának igaza van-e.  Persze, tanult ő az iskolában minden okosságot, és többek közt azt is, hogy valóban nem szabad kiadnunk bankkártyánk pin kódját idegeneknek chatrouletten. Sőt azt is, hogy wikipédiáról nem írunk leckét meg kiselőadást, mert oda akárki beírhat név nélkül valótlan állításokat és ezzel összezavarja a gyanútlan általános iskolást. Ennek cáfolására illetve alátámasztására külön bejegyzést tudnék írni.
Visszatérve öcsémhez: mivel gyakorlatilag nincs online személyisége, nem tudja elképzelni, milyen lehet ott ismerkedni, kapcsolatot tartani esetleg vadidegenekkel. Emlékszem nekem ennyi idősen már kutyám, tevém, robotom, ufóm és traktorom volt a virtuális világban, ahol előszeretettel házasítgattam őket vadidegenek lényeivel. Mikor anyu rájött sátánista tettemre, dorgálóan egyből arra figyelmeztetett engem is, mint most, 6 évvel később öcsémet. Tehát tévképzeteit azóta semmi nem tudta lerombolni, ennek okai szerintem abban eredeztethetőek, hogy ő maga nem tudatos, sőt inkább semmilyen felhasználója ezeknek a rendszereknek, így nem tudja azokat reálisan megismerni, megítélni.
A kortárs szobatárs, viszont velük ellentétben tudja, hogy manapság már nem az a menő, ha olyannak adod ki magad, aki valójában szeretnél lenni. "Lejárt lemez"- fogalmaz a lány. Mivel ő rendszeresen játszik online játékokat, elmesélte, sokszor karaktereit saját maga képmására formálja, igyekszik "önmaga" lenni  és ezt feltételezni partnereiről is. Ahogy építi online kapcsolatait, észrevette, hogy sokszor bizony megoszt olyan információkat egy élőben sosem látott baráttal, amiket talán sosem mondott el senkinek egy csésze forró te mellett. Erről azt gondolta, hogy ez egyre veszélyesebb lehet, és itt már nem a megosztott pinkód és cím miatt aggódik rég. Inkább azt tartotta ijesztőnek viselkedésében, hogy így elvesztheti barátait, és egy online barát mégsem ugyanaz, mint az , akit bármikor felhívhat, hogy ugorjon át, ha baj van. Sőt, egy online barát egy kattintással el is tűnhet életünkből, lenyomozhatatlanul. Persze jól gondolja, hogy nincs olyan, hogy valaki teljesen anonim a gép előtt, de ő tudja, hogy egyszerűen nem képes utána nyomozni senki valódi énjének, és talán nem is akar. Hiszen megvan a varázsa annak a cseppnyi kételynek és bizonytalanságnak, amikor online kapcsolatait építi. Amikor azt kérdeztem, hogy Ő hazudott-e már magáról, nevetve azt kérdezte, hogy "ki nem?" . Aztán kinövünk belőle, és rájövünk, hogy semmi baj nem lesz abból, ha saját magunkat adjuk, sőt, így sokkal több önbizalomhoz jutunk, hiszen nem hiába kéretik magukat Diégónak a csajok, azzal a gép előtt ülő, félénk, matematikazseni fiú nem tud sok mindent kezdeni.
Családomra visszatérve, Öcsém karácsonyi ajándéka, pedig egy facebook regisztráció lesz, sőt ha átesünk a felvilágosító szakaszon, talán még anyukámat is sikerül "belevinnem a rosszba". Majd mondom neki, hogy minden rosszban van valami jó, csak ügyesnek kell lenni!